Homokbuckák nyomában a Báránypirosító tanösvényen

Itiner

• A kiindulási ponttól nyugat felé induljunk el a tanösvényt jelölő fehér nyilakat követve.
• Azelső 600méteren együtt haladunk a P jelzéssel.
• Az erdei tornapálya után az ösvény kettéválik, és ezután egy hurkot tesz meg. A haladási irányunk az óramutató járásával ellentétes a tanösvényen. 

A túra részletes leírása

Túránkat az 52-es számú főút mentén fekvő Naprózsa erdei iskolánál kezdjük, ahol kiépített, árnyékos parkolót is találunk. Vízvételi lehetőséget itt nem találunk, ezért javasolt a bőséges folyadékkészlet betárazása, hiszen napsütésben nagyon felforrósodik a puszta.

A tanösvényen a fehér, festett nyilakat kövessük, az útvonal az óramutató járásával ellentétes irányban vezet egy rövid egyenes kezdő szakasz után, ahol erdei tornapályán is kipróbálhatjuk magunkat. Az információs táblákról útközben megismerhetjük a buckavidék élővilágát, kultúráját, történetét, kialakulásának körülményeit, az ember tájformáló szerepét és az özönnövények megjelenésének veszélyeit. A legtávolabbi pont egy magasabb buckán van, ahonnan szép kilátás nyílik a buckavidékre.

Homoki báránypirosító

Főleg a tanösvény második szakaszán találkozhatunk a homokpusztagyepek jellegzetes növényével, az olykor tömegesen megjelenő báránypirosítóval, amiről az útvonal is a nevét kapta. A borágófélék családjába tartozó, kék vagy lilás színű, a föld szintjén szétterülő virágzatú báránypirosító a jó 25 cm mélyen a földbenyúló gyöktörzsében meggyűlő, sötétpiros alkanninról kapta a nevét. Ez egy intenzív színű festékanyag, amit régen az állatok jelölésére használták a juhászok, de kozmetikumok készítésénél is felhasználtak. A báránypirosító a Duna-Tisza köze meszes talajú homokpusztagyepein él elsősorban, de országszerte előfordul sziklagyepeken is.

Félsivatag Fülöpházán

Az egész homokbuckavidék már gyeppel és szórványosan borókással, néhol nyárfákkal borított élőhely, kivéve két pici, néhány tíz négyzetméteres részt, ahol a futóhomok még szabadon áll. Ezek egymás közelében, látótávolságban vannak, felfedezésük egyedi élmény, de engedélyhez kötött a terület látogatása. A finom homok felszínén megfigyelhető a szél munkája, ahogy parányi hullámokat fúj a homokba. Ugyancsak figyelmesek lehetünk a homokban megszámlálhatatlan mennyiségű, 2-3 cm átmérőjű, 1,5 cm mély tölcséreke. Ezek a hangyaleső fogótölcsérei: az építmények aljában bújnak meg a rovarok vérmes lárvái. Az arra járó kisebb állatok a tölcsérbe esnek (ha nem elég gyorsan, akkor a lárva még meg is dobálja őket pár szem homokkal), ahol a ragadozó hangyaleső masszív rágói várják őket.

De nemcsak hangyalesőfajokban gazdag a homokpusztagyep, a rovarok diverzitása összességében rendkívül magas, főként az egyenesszárnyúak, poloskák tekintetében. Az ízeltlábúakat előszeretettel fogyasztó kétéltűek és hüllők is nagy számban élnek a gyepen, a zöld, a fürge és a homoki gyík nappal mutatkozik, míg a zöld varangyok, leveli- és ásóbékák inkább éjszaka aktívak. A buckavidéket értékes, védett madárvilág lakja: a színpompás szalakóták, gyurgyalagok és búbos bankák finom éneke uralja a tájat.

A homokon legnagyobb számban egyszikűek élnek, jellemző faj a homoki csenkesz és az árvalányhaj. Utóbbi a haját április végén, május elején növeszti, ez a repítőkészülék pedig nemcsak a magok terjedését segíti, de földetérés után, ahogy a szél forgatja, a mag még be is fúródik a homokba. Talán a hajas homokpusztagyep a legszebb, de nemcsak ilyenkor érdemes a környékre látogatni!

A füvek mellett sok moha és zuzmó küzd a szárazsággal és a forrósággal, köztük pedig további értékes növényfajok (homoki varjúháj, homoki vértő, naprózsa, napvirág, szalmagyopár, kék szamárkenyér) színesítik a flórát. Izgalmas növényünk a mezei iringó, amit népiesen hívnak még többek között ördögszekérnek, szamártövisnek, futóbogáncsnak és ördögrakolyának is, utalva a növény szúrósságára és életmódjára: ősszel a növény leválik a gyökeréről, és a szél hatására, mint egy ördögszekér gurul, erősebb légmozgásnál tovaszállva.

A fás szárú növényeket a boróka, az egybibés galagonya, a sóskaborbolya, a nyárfák és akácok képviselik. Megtelepedésüket segíti, hogy már felhagytak az intenzív legeltetéssel, nehezíti azonban a folyószabályozások miatti talajvízszint-csökkenés és a csekély csapadékmennyiség.

A megszűnt Garmada tanösvény

Az Erdei Iskolától északi irányba korábban egy másik tanösvény, a Garmada is kiindult. Ez T alakban hatolt be a buckavidékre, és a T legkeletibb ágán Fülöpházára is betért. A tanösvény infótáblái tönkrementek, eltűntek, a pótlásukról nem gondoskodtak, a jelzések jórészt elkoptak. Ezek hiányában a P jelzésen tudunk elindulni északi irányba, majd a tanösvény volt útvonalát követve nyugat felé fordulva egy nyárfaligetes, hangulatos úton mehetünk tovább. Ez jól bemutatja, hogy milyen erdőt tudna eltartani a terület, ha a legeltetéssel és más emberi beavatkozással, például folyószabályozással, intenzív fakitermeléssel vagy éghajlatváltozással nem tették volna teljesen tönkre elődeink és mi magunk is. Bár a Homokhát Európa egyik, az elsivatagosodás által leginkább veszélyeztetett területe, a legeltetés megszűnésével van esélye visszatérni a növénytakarónak e tájra, amit szépen jelez, hogy a futóhomok szinte teljesen eltűnt már, alig találni fedetlen homokos felületeket.