Mályvádi-erdő (Szentélyerdő)

Az apró, mindössze 1,7 hektár területű erdőtöredék a Körös-vidéken, a Fekete-Körös gátjához közel található, karnyújtásnyira a magyar–román határtól. Az öreg fák kis csoportjának elszigeteltségét jól mutatja, hogy Magyarországon több mint száz kilométert kell utazni a legközelebb eső hasonló korú állományig, a debreceni Nagyerdőig. (A magyar–román határ túloldalán is zömmel agrártáj húzódik, egészen a Bihar hegység lábáig.) A téglalap formájú kis erdőrészlet védett, része a Natura 2000 hálózatnak, nem folyik benne fakitermelés.

Az idős, részben már elpusztult kocsányos tölgyek uralta erdőtöredék egy jelentős kiterjedésű, erdészeti és vadászati szempontból is intenzíven használt, idősebb állományokat már csak elvétve tartalmazó erdőtömbbe ékelődik. Utolsó hírmondója lehet a már több száz éve is megfogyatkozott ligeterdő-maradványoknak, amelyek egy ideig biztosíthatták az erdei élőhelyek folytonosságát az ártéri tájban. A ma „őstölgyesnek” nevezett idős fák csoportja legelőerdő vagy fás legelő lehetett a múltban – ahol a természetes erdei aljnövényzet és cserjeszint már régen átalakult, jobbára megszűnt. A leírások szerint az erdőtömbben sokáig makkoltattak. A korábban grófi vadaskertként funkcionáló Mályvádi-erdő ma is hasonló szerepet tölt be: az idős tölgyest körülvevő, jóval fiatalabb, részben mesterségesen telepített erdőkben az év nagy részén át tartó vadászidényben intenzív vadászat zajlik.

Az erdő Gyula városának határához tartozik, de az „őstölgyesmaradvány” a településtől távoli peremen található, nem kimondottan sétatávolságra. Hosszasan kell gyalogolni a P jelzésű turistaúton, a mesterséges erdők – tölgyesek, cseresek, nyárasok, kőrisesek és akácosok – végtelennek tűnő, sivár tömbjein keresztül, amíg eljutunk a célpontig. Ha csendben járunk az erdőben, betelepített dámszarvasok nagy csapataira (rudlijaira) lehetünk figyelmesek. 

Az idős tölgyfák csoportja olyan benyomást kelt, mintha egy valaha létezett fenséges erdő romjait, sőt emlékművét látnánk. A matuzsálemek egy része már elvesztette koronáját, a letört ágak, kidőlt fák szanaszét hevernek, miközben az erdő felújulásának alig mutatkoznak jelei. Az aljnövényzetet jobbára zavarástűrő gyomok alkotják, mintha az érzékenyebb fajok már régen távoztak volna. A nyári, kilombosodott időszakban sokkal életrevalóbbnak tűnhet az idős erdőmaradvány, a nagy tömegű, különféle állapotú holt faanyag pedig garantálhatja a gazdag rovarvilág, valamint az azt fogyasztó madár- és denevérfajok valamilyen mértékű jelenlétét.

Fél évszázaddal az ország első védett területének (a debreceni Nagyerdő egy darabjának) kijelölése után, 1989-ben itt, a Mályvádi-erdőben jött létre az ezredik védett természeti területünk. Az esemény emlékére kopjafát állítottak. Elszigeteltsége, a környezetből érkező idegenhonos fás- és lágyszárúak inváziója, valamint a vadhatás azonban kétségessé teszi az erdőtöredék hosszú távú sorsát. Addig lenne célszerű nagyobb területen élőhely-rehabilitációt kezdeni, ameddig még állnak az idős tölgyfák. Kirándulás előtt tájékozódjunk az időszakos erdőlátogatási korlátozásokról! 

• Terület: 2 ha
• Az idős állományrészek kora: 210–220 év
• Védettség: védett
• Főfafajok: kocsányos tölgy

Készült a LIFE4OakForests (LIFE16 NAT/IT/000245) projekt keretében az Európai Unió LIFE programjának támogatásával, az Agrárminisztérium társfinanszírozásával.

Nyitvatartás

hétfő	00:00–24:00
kedd	00:00–24:00
szerda	00:00–24:00
csütörtök	00:00–24:00
péntek	00:00–24:00
szombat	00:00–24:00
vasárnap	00:00–24:00

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes