Almenland Transvervolutio

nyilvános csoport · 13 tag

Almenland Schüsserlbrunn a Tyrnauer Almhütte-ből megy Van egy energiatér, ami Mixnitztől Grazig nyúlik, sugárzik a Rein apátságából. A ciszterci rend az, ami évszázadok óta fenntartotta ezt az energiaterületet. Évek óta kutatom ezt az energiateret; mi az, ami ilyen csodálatos érzést teremt ezen a környéken, mi hozza létre ezt a felemelő, mennyei, könnyű és mágikus állapotot ezekben a hegyekben. Olyan messzire eljutottam, hogy Breitenauban egy energiatérrel érezzem magam, ahol az ember egy másik dimenzióba lép, ahol a test érzéke is megkönnyebbül, ahol a csend él, ahol a lélek exerenciája túllép a világon. Kutatásaim során, egy kis csapattal arra jutottunk, hogy itt a környéken biztosan van forrása, és kell, hogy legyen olyan hely, ahonnan sugárzik, ahonnan ez megvalósítható. Elővettünk egy térképet, és lerajzoltuk a tapasztalt erőtereket, amelyeket a Semriachban, Breitenauban és Reinben is tapasztalhatunk, és felfedeztük, hogy a Schüsserlbrunn kápolna is ott van a hegyekben. Elolvastuk mindazt, amit találtunk rajta, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk ezt a kápolnát, és kiderül, hogy többről van szó, mint legendáról. 7-an rajtoltunk, a Tyrnauer Almhütte-be mentünk, ahol leparkoltuk a kocsit, és elindult egy túra, ami aztán zarándoklat lett. A Hüttéről lenyűgöző a kilátás, az ember gondolatai egyszerűen elszállnak, minden világi baj és aggodalom elszáll, és csak a természet csendje, a természet mélysége marad. A Hüttét már mindenkinek ajánlom, hogy menjen fel és töltsön ott pár órát, mert egyszerűen csak csupa világi dolgot hagy maga után; a természet kapuja ott van, ott meg lehet érteni, mi a természet. A látvány leírhatatlan, szépség, harmónia. Innen indultunk, a Hütte. Az út szeles volt, mert a rövidebb utat lezárták. Vidáman, a természetbe beleolvadva, a természet összhangját megkóstolva, Schüsserlbrunnba folytattuk. Az út utolsó lábában meredek - főleg nekem, mert nem vagyok túrázó - és a lábaim már nem bírták, de láttam, ahogy mosolyogva, kisimulva jönnek lefelé, mintha valami történt volna velük ott fent. Legyőztük az akadályokat és elértük a Gasthaus Steirischer Jockl fogadóját. A kilátás gyönyörű, a fogadó gyönyörű. Egy olyan helyre érkezni, ahol érezhető és körülölel egy olyan energiatér, amely a fogadóban is. Ahogy belépünk, átlépünk valahova, valami sokkal könnyedebb, valami sokkal felemelőbb, valami sokkal tisztább. A fogadóban finom az étel, nagyon jó érzés ott lenni, a természet magához ölel, a magasság, a látvány csók és az ember lelke szárnyal. Pihenés után úgy döntöttünk, hogy lemegyünk Schüsserlbrunn kápolnába. Ahogy kiléptünk a fogadó környékéről, és a kis lépcsőn sétáltunk lefelé, akkor vettük észre, hogy a világon nem tapasztalható csend van. Egyszerűen nem az elme csendje, nem az ember csendje, hanem valami más. Mintha az ember elhagyta volna az elméjét, és csak a lélek léphet be oda. Érezhető volt, hogy ez a szentség csendje, szent csend. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy nem csak legenda, hanem hogy valóban szentség van itt, érezhető, érezhető a lélekben. Megérkezve a kápolnához, úgy éreztük, hogy bár láthatjuk a világot, de mintha nem is a világon lennénk. Átléptünk egy határt és csak a lélek jár ide. Egyszerűségével, hihetetlenségével, valósághű és mágikus, szent és szekuláris egyaránt. Elmentünk a kúthoz, ami nem kút, hanem szikla hasadék. Ott belehajoltam ebbe a repedésbe, hogy lássam, milyen belülről. Ahogy belehajoltam, olyan volt, mint egy függönyön áthajolni, vagy egy láthatatlan vízesés fölé hajolni, ami embert térdre kényszerített és fejet hajtani, és abban a pillanatban volt egy nagy lélegzet, egy transzcendencia, egy spirituális lélegzet, és szentség. Amikor keresztet formáltam a homlokomra a vízzel, mert egyszerűen szent keresztelő, tényleg megtörténik. Megdöbbentő volt, hogy ennyire valóságos, annyira igaz, hogy szentség van, és hogy ezt a lelket mossa át ez a szentség, ahol egy kis Szűz Mária szobra van. A lélek egyszerűen megkeresztelkedik ezzel a szentséggel. Ott van az igazi szentség, a létező, örök csend, a megfejthetetlen. A kis csoportunkban mindannyian elmerültünk ebben a szent légkörben, ami a kis hasadékban van, és transzbizonytalanodva jöttünk le. Ahogy visszaértünk a fogadóba, úgy éreztük, mintha mosakodtunk volna, tisztaság lett volna. Mosolyogva jöttünk le, már nem siettünk, és ettől teljesen transzcendens lett a lélek. Örömmel vettük tudomásul, hogy igaz, hogy itt szentség van, hogy különleges hely, és rájöttünk, hogy zarándoklaton vagyunk. Köszönet mindenkinek, aki a kis templomot és fogadót üzemelteti és karbantartja. A hegyen érezhető, hogy rengeteg energiavezeték van, ahol könnyen érezhető a felemelkedés, felemeli a lelket. Ez Almenland. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen - megéri a fáradságot - időt tölteni ott és térdelni a barlangban és meghajolni a szentség előtt, mert ott igazi szentség van. Zsolt Samu Transvervolutio