Budaszentlőrinci pálos kolostorrom

A történeti források szerint az egyetlen magyar alapítású rend monostorát a XIV. század elején kezdték el építeni a mai Szépjuhászné-nyeregben, a kolostorról elnevezett, későbbi Budaszentlőrinc, a korábbi Nándor település közelében. A kolostort Károly Róbert, majd Nagy Lajos adományai virágoztatták fel, aki 1381-ben egy itáliai hadjáratáról magával hozta a rend névadója, Remete Szent Pál egy ereklélyét is. Ennek különálló kápolnát emeltek.

A budaszentlőrinci kolostor a 15. században már az egész pálos rend főmonosotra volt, és egy ideig Fráter György, a híres államférfi és későbbi erdélyi vajda is a falai között élt. Bátori László szerzetes pedig itt halt meg, miután a Hárs-hegy csúcsa alatti, ma róla elnevezett barlangban húsz évet töltött, elsőként fordítva magyarra a teljes bibliát. A monostor akkoriban jelentős átépítéseken és bővítésen esett át: a kolostorépület meglehetősen tekintélyes méretűre, több mint 70 méter hosszúra nőtt, hozzá háromhajós templom kapcsolódott.

A létesítményt a törökök 1526-ban feldúlták és lerombolták. Többé nem került vissza a pálosok tulajdonába., majd 1686-tól, a Habsburgok idején az enyészet martalékává vált. A megmaradt, földből kiemelkedő romokat a 19. és 20. század folyamán a környékbeli építkezésekhez széthordták - többek között az 1780 körül épült, az 1930-as évekig álló, a nyereg nevét adó Szép Juhászné fogadóhoz is felhasználták a köveit.  A 20. században megkezdett ásatások eredményeként ma a templom és a kolostor alapfalai láthatók a Budakeszi úttól karnyújtásmyira, egy rendezett romkertben. 2001-ben a főtemplom szentélyében szabadtéri oltárt állítottak fel, nem messze tőle Remete Szent Pál fából készült emlékoszlopa áll.

A környéken ma nem találunk Budaszentlőrinc nevű települést. A név eredete valószínűleg arra vezethető vissza, hogy egy időben Szent Lőrinc védelmébe ajánlott, népszerű búcsújáróhely volt itt.

A helyszínt bemutató geoládát itt találod.