Nagy-Koncsúr

A 640 méter magasságú csúcs, mely tulajdonképpen egy apró, ferde plató, a Muzsla-gerinc legdélebbi bástyája; a hegyvonulat innentől fokozatosan alacsonyodik a Zagyva völgye felé. A hegycsúcs lankás keleti oldalát lágyszárú növényzet borítja. Itt-ott az alapkőzet is kibújik a sekély talaj alól. A Nagy-Koncsúrt, csakúgy, mint a környezetét, egykor erdő fedte, de sorozatos letermelése után az elvékonyodott, lemosódott talajon a fák már nem tudtak megtelepedni - ennek köszönhetjük a kiváló panorámát, amely tipikusan mátrai: nem látunk egymás mögül kibukkanó gerinceket vagy nagyon meredek hegyoldalakat, inkább az Alföld síkjába fokozatosan belesimuló erdővidék uralja a képet az alattunk húzódó Nagy-patak völgyében. Gyöngyöspata vonalában az erdő véget ér, és átveszik helyét a szántók.

Szemben a Havas, a Káva és a Tót-hegyes bércvonulata magasodik (észak felé haladva, ebben a sorrendben). Kicsit lejjebb gyalogolva a tisztáson észak felé kiszúrhatjuk a Galya-tető tömbjét, melyet épületeiről ismerhetünk fel.

Pontosan a csúcson állva vehetjük csak észre, hogy nyugat felé is kiláthatunk a fák lombja fölött: ebben az irányban a hegyoldal igen meredek. Megpillanthatjuk Pásztó házsorait, illetve több települést a Zagyva völgyéből, mögöttük pedig ott húzódik a Tepke-gerinc erdős háta. Ez a gerinc egyébként földtani értelemben a Mátrához tartozik, vulkanikus eredetű, de tájföldrajzi okokból már a Cserháthoz soroljuk.

Nyugati irányban tovább indulva néhány méter után újabb tisztásra jutunk: erről a Mátra legdélebbi magaslatai láthatók Szurdokpüspökitől délre: az Isten-fa-tető és a Nagy-hársas (Jobbágyi fölött).

Open from

Price: