Kelemantia (Celemantia/Leányvár)

A Római Birodalom „kerítése”

A limest az egyre terjeszkedő Római Birodalom határainak védelmére hozták létre. Az igen hosszan, körülbelül 6000 km-en húzódó sáncrendszer mellett árkokat húztak, és bizonyos távolságban őrtornyokat is emeltek.

Földvárból kőerőd

A helyszínen látható erődítmény története a 2. századig nyúlik vissza, amikor a korra jellemző palánkvárat emeltek itt. A földsáncokat kettős árokkal vették körül, a belső részben vályogtéglákból emelt kaszárnyák sorakoztak. A komplexum szerepe az volt, hogy a mai Szőny területén levő Brigetio polgárváros és légiós tábor „előretolt helyőrségeként”, azaz ellenerődjeként szolgáljon a barbár területen. A két tábor közti összeköttetést feltehetőleg egy kikötő, valamint egy könnyen felépíthető és lebontható pontonhíd szolgálta. A deszkákkal megerősített palánkvár egy ideig kivédte a környéken élő germán, főként markomann és kvád törzsek támadásait, de végül elesett. A palánkvárból napjainkra semmi nem maradt, de elhelyezkedésére a levegőből készített fotókról lehet következtetni.

A markomann háborúk után a pálánkvár helyén építették meg a rómaiak (a stabilitás és a jobb védhetőség végett) immár kőből a 20 toronnyal ellátott, négyzet alaprajzú erődöt. A több mint 172 méter hosszú, 2 méter széles, 4-5 méter magas falak között kaszárnyák, istállók, műhelyek, raktárak, sütőkemencék, több kút, egy fürdő és a parancsnoki épület is helyet kaptak. A komplexum békeidőben a Dunán a közelben átkelő kereskedelmi utat is ellenőrizte.

A többször átalakított, korszerűsített építmény közel két évszázadon át funkcionált. A 4. század végén tűzvész pusztított a falak között, ami után a hanyatló Római Birodalom már nem építette újjá. Falai közé a germán törzsek telepedtek, akik az 5. századig laktak benne. Utána sorsa megpecsételődött: a romok köveit széthordták a környék építkezéseihez. Ezeket megtalálhatjuk a komáromi várban, a környék templomainak és lakóházainak falaiban.

Az első régészeti feltárás 1906-ban kezdődött. A kutatások során a katonák zsoldjából pénzleletek, cserép- és üvegedény-töredékek, katonai fegyverek, felszerelések, munkaeszközök, használati tárgyak, de még ékszerek is előkerültek. 1957-ben a romot műemlékvédelmi területté nyilvánították, majd 1991-ben nemzeti kulturális örökség lett, végül 2021-ben felkerült az UNESCO világörökségi helyszíneinek listájára is.

Az elnevezés – és ami mögötte van

A legenda szerint a Leányvár elnevezés Valentinianus császár nevéhez köthető, aki ebben az épületben szerette volna tartani a „hozzá tartozó" hölgyeket. A tervét viszont halála miatt már nem tudta megvalósítani. A Kelemantia név feltehetőleg a közelben, a kereskedelmi úton fekvő települést idézi.

A helyszín és a környék

Ma a Duna melletti gáton haladó kerékpárúton keresztül közelíthetjük meg az egykori erődítményt. Az út mellett táblákon olvashatunk a hely történetéről. A füves területen a déli kapu, valamint a déli fal maradványai láthatók, az átellenes, északi oldalon szintén találunk falmaradványokat, valamint az árokrendszer is felfedezhető (tőle északra egy kis kanális húzódik). A délnyugati részen találunk egy rekonstruált kutat, valamint egy kaszárnya alaprajzát vehetjük szemügyre. Az erőd területén elhelyezett táblák rajzainak segítségével elképzelhetjük, hogyan nézhetett ki a komplexum az egyes korszakokban.

Ha részletesebben meg akarjuk ismerni a hely történetét, akkor érdemes rövid kitérővel meglátogatni Izsán (Iža) a Kelemantia Római Kori és Néprajzi Múzeumot. A kézműves műhelyben megismerkedhetünk azzal, hogyan éltek és alkottak a rómaiak.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes