Róka-pihenő

A közeli Babuka-tó „felső szomszédjában" egy lemosódott talajú, kőtörmelékes foltban nyílik fel a bükk- és fenyőerdő, ezzel kilátást engedve a Huta-völgyi- és a Tolcsva patak hosszú mélyedésére. A festői kilátás kizárólag erdős hegyeket tartalmaz, és teljes egészében bemutatja a hutafalvak körüli hegytömeget. A meredekséget jól érzékeltetik a tisztás lejtviszonyai, hogy alig néhány méterre a megtermett lucfenyőktől már azok fölött szemléljük a tájat. Bal kéz felé, a völgy túloldalán szabdaltabb és magasabb terep mutatkozik, egy völgyfőben a színéről kiszúrható az István-kúti nyírjes, egy hegytető előterében pedig a Sólyom-bérc komor, szürkés sziklafala. A környező völgyek egykori üvegcsűrjei, a huták, majd később a faanyagért felkúszó kisvasút felemésztette az erdőség javarészét, amelyet gyorsan növekvő fenyvesekkel pótoltak a 19-20. század erdészei, ezért a sudár örökzöldek nagy foltjai máig sok helyen kitűnnek a hatalmas rengetegből.

A kilátóponton egy kövekre helyezett, billegő deszka tölti be a pad szerepét. A helyszínre vezető ösvény rövid, de különösen meredek, köves és csúszós, a segítségként felszerelt kapaszkodóknak pedig nem mindegyike van már a helyén.

A Babuka-tavat és környékét (így a Róka-pihenőt is) Bődi Gábor (1953-2017) nyíregyházi tanár (és családja) alakította ki, akinek nyaralója a faluban állt. 1990-től kezdve hatalmas és csodálatra méltó munkát végzett: ösvényeket formált, jelzéseket festett, pihenőhelyeket épített, forrást foglalt - létrehozta és felszerelte a Háromhuta körüli turistautakat, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse ezt a valóban páratlan adottságú környéket. Az általa adott helynevek közt megjelennek lányai nevei is, és a közelben minden fontosabb pontot kis névtáblák jelölnek.