Babuka-tó és Forrás-rét

Sudár fenyők szorításában fakad az Emőke-forrás vize, ezzel kicsiny, idilli tavacskát táplálva. Az Óhuta déli oldalán magasodó, meredek lejtőjű hegy oldalában az egykori irtások nyomán létrejtött rét nyit kilátást a három falut rejtő völgyre, illetve annak túloldalán a Tokaji-hegység központi magaslataira. A panoráma az Emőke-pihenő padjairól, egy terebélyes bükk lombfedezéke alól kényelmesen kémlelhető. A főként bükkökkel, lucokkal és nyírekkel, néhol vörösfenyőkkel keretezett és megszórt kaszáló szinte botanikus kertként virít a dús lombhullató rengeteg szövetében. A rét elsősorban ősszel színpompás, amikor a különböző fajok a sárga legkülönfélébb árnyalataiban rikítanak, élénk keretet festve ezzel a völgy látványának. Hosszan váj a hegység testébe a Tolcsva és a Huta-völgyi-patak mély folyosója, amelyet összefüggő, hatalmas erdőség borít. A falvak házai nem is látszanak (csak a temető dombja és néhány tető tűnik fel), hiszen a meredek lejtőkre a települések (víz hiányában) nem kúsztak fel, a laposabb tereplépcsőkön pedig a mára nagyrészt beerdősült kaszálók és legelők kaptak helyet. A környező völgyek egykori üvegcsűrjei, a huták, majd később a faanyagért felkúszó kisvasút felemésztette az erdő javarészét, amelyet gyorsan növekvő fenyvesekkel pótoltak a 19-20. század erdészei, ezért a sudár örökzöldek nagy foltjai máig sok helyen kitűnnek a hatalmas rengetegből.

A látvány magával ragadó: a hegyek és az erdő méretei, a magashegyi hangulatot árasztó fenyvesek közelsége, no meg a meredekség és a magasság együttese országosan is kiemelkedő adottságú helyszínné teszi a Forrás-rét kilátópontját, amelyet beleng a Kárpátok hangulata.

A Babuka-tavat és környékét Bődi Gábor (1953-2017) nyíregyházi tanár (és családja) alakította ki, akinek nyaralója a faluban állt. 1990-től kezdve ő fedezte fel a területet, és tisztította meg a beerdősülő Rejtek-, majd a Forrás-rétet, később pedig a rendszeres kaszálás feladatát is magára vállalta. Hatalmas és csodálatra méltó munkát végzett: ösvényeket formált, jelzéseket festett, pihenőhelyeket épített, forrást foglalt - létrehozta és felszerelte a Háromhuta körüli turistautakat, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse ezt a valóban páratlan adottságú környéket. Az általa adott helynevek közt megjelennek lányainak nevei is, és a közelben minden fontosabb pontot kis névtáblák jelölnek.

Az Emőke-pihenő mögött a történelmi és a Trianon utáni Magyarország körvonalait ábrázoló kőrakás, valamint emlékhely található. Az amúgy is kis hozamú forrás azonban alig csordogál, eltömődött foglalata folyamatos tisztításra szorul, ahogy az algásodó tó is szüntelen gondozást igényel (Bődi Gábor korábban még kárászokat is betelepített a probléma megoldására). A kaszálóra a faluból nem hivatalos jelzésekkel ellátott, ritkás és helyenként kopott jelzéseken, mégis jól követhető (és meglehetősen meredek) úton lehet eljutni.