Szentkút (Csobánka)

A Szentkút ma

A csobánkai Szentkút körül kápolnát, kegyhelyet, erdei pihenőhelyet és terméskőből emelt falakat találunk. Mivel a helyszín népszerű pihenő- illetve zarándokhely, az Országos Kéktúra és a Mária-út is érinti, éppen ezért rengeteg pad és asztal áll a látogatók rendelkezésére. A forrásház rácsán benyúlva egy karos pumpával működik a vízvétel. Kőtáblára vésve ma is olvasható, hogy milyen betegségekre ajánlották az itteni vizet egykoron: „szemre, fülre, agyi panaszokra, fejben, torokban levő mirigyekre, lázra”. A kápolna előtt stilizált, fából készült haranglábakat, valamint egy német feliratú, kőből faragott feszületet láthatunk.

A Szentkút a kezdetektől napjainkig

A kis pilisi falu a török uralom alatt szinte teljesen kihalt, és csak a 17. század végén éledt újjá, amikor törökök elől menekülő délvidéki rácokat telepítettek be. Így lettek a pásztorkodással, valamint gyümölcs- és virágtermesztéssel foglalkozó szerb telepesek – a később érkező svábokkal, szlovákokkal és cigányokkal együtt - Csobánka új alapítói.

A mai Szentkút helyszínét az ortodoxok szerbek is búcsújáróhelyként látogatták Szent Illés napján, és már akkor is legendák övezték a helyet, a forrásnak pedig sokan gyógyító hatást tulajdonítottak. A katolikusok a 19. századtól tekintik szent helynek a forrást és környékét, ugyanis az 1842-ből származó legenda szerint egy nyáját terelő pásztornak megjelent itt Szűz Mária. Ekkortól a helyiek rendszeresen kijártak a forráshoz, és ittak belőle, illetve mosakodtak benne, majd több, csodás gyógyulásról számoltak be. (Az egyik történet szerint favágók vágtak ki egy fát, amelyen egy Mária-kép függött, és ekkor a fa vérezni kezdett.)

Prózaibb eseményekre utal egy csobánkai plébános elbeszéléséből fennmaradt leírás. Eszerint az 1840-es években ismeretlen lázbetegség terjedt a környéken, a betegek pedig vízre szomjaztak. Sokakat a közeli forrásból itattak meg, és azt tapasztalták, hogy aki innen ivott, gyorsan meggyógyult. Ebből származik a forrás korabeli „Lázkutacska” (Fieberbründl) elnevezése is.

A Mária-jelenés, illetve a csodás gyógyulások után terjedt el a Szentkút elnevezés. 1843-ban Lenderer Mária a látását nyerte vissza a forrás vizétől, és hálából kitisztította az addig mocsaras környezetet, valamint kutat építtetett a csurgó fölé. A következő évben közadakozásból emelték a kis kápolnát, melyet a Sarlós Boldogasszony nevére szenteltek föl, a csobánkai plébános pedig rendszeresen tartott itt szentmisét. A kápolnát 1936-ban teljesen újjáépítették.

A 20. században tovább bővült a Szentkút környezete: 1913-ban óbudai dohánygyári munkásnők a Lourdes-i barlang mintájára építettek kegyhelyet, melyet hamarosan elleptek a csodás gyógyulások emlékére készíttetett hálatáblák – ma egy Mária-szobor áll benne. Mellette láthatjuk a szerbek keresztjét, innen további lépcsőkőn érjük el a forrásházat.

• Egész évben szabadon látogatható.
• A kápolnában május és október között minden hónap első szombatján 11 órától tartanak szentmisét.

Ingyenes