Nagyirtáspuszta

Már csak azért is, mert a vasútállomás mellett találjuk azt a turistaút-csomópontot, ahonnan jóformán a szélrózsa minden irányába tartanak jelzések. Észak felé Kisirtáspuszta, északnyugat felé a Tolmács-hegy és Nagybörzsöny, nyugat felé a Nagy-Koppány, dél felé a Bezina-völgy és Márianosztra, kelet felé pedig a Nagy-Sas-hegy felé vehetjük az irányt. Az útjelzőtábla mellett húzódó erdészeti út kerékpárosok kedvelt útvonala, viszonylag jó minőségű, autók által nem használt betonon tekerhetnek Kóspallagtól Nagyirtáspusztán át egészen Nagybörzsönyig. Az állomásépületben büfét és fizetős vécét találunk, amely – a kisvasutak menetrendjéhez igazodva – csak hétvégén tart nyitva. Az épülettől nem messze, egy egykori deltavágány túloldalán nagy befogadóképességű esőbeálló áll.

Ha kisvasúttal érkezünk, Nagyirtáspusztáról könnyű sétával elérhető Kisirtáspuszta, délkeleti irányban pedig a Börzsöny egyik legnépszerűbb túrájának kezdhetünk neki: a Nagy-Sas-hegy, a Sós-hegy és a Kopasz-hegy panorámás csúcsain sétálhatunk végig.

Fenyveshegyek

A sínek túloldalán sűrű, sötét lucfenyves terül el. A hazai erdőkben egyre ritkább fa mindig is népszerű karácsonyfafaj volt: a Kádár-korszakban például részben a Nagyirtáspuszta környéki fenyvesek termelésével elégítették ki a lakosság ilyen irányú igényeit.

A fenyvesfolton túl a Vízválasztó 449 m magas csúcsa domborodik. A hegy elnevezése nem véletlen: a nyeregponti helyzetben fekvő Nagyirtáspusztától északra fakadó vizeket a Börzsönyi-patak vezeti le az Ipolyba, míg a vonulattól délre eredők Szobnál érik el a folyót – vagy közvetlenül a Dunába torkollnak. Az 1960-as évektől kezdve a vasútállomásnak is „Vízválasztó” volt a neve, megkülönböztetve ezzel a közel fél kilométerre elhelyezkedő „tényleges” Nagyirtáspusztától.

Arany, ezüst, meddő, salak

A telep története egészen a 18. századig nyúlik vissza: az évszázad közepétől – tehát a bányászatot fellendítő Mária Terézia uralkodása alatt – a környéken ezüst- és aranyércre kezdtek tárókat hajtani. A mai Vetettfű állomás közelében, egy völgyfőben alakult ki a bányásztelep, közelében 4 aknában fejtették a nemesfémeket. A tárók beomlott maradványait, meddőhányóik terméketlen, agyagos-saras anyagát, illetve a feldolgozásban szerepet játszó kohók salakanyagát a mai napig felismerhetik értő szemek a Nagyirtáspusztától délre húzódó völgyekben.

Puritán luxizás

A bányászat kifulladása után, a 19. században Nagyirtáspuszta erdészeti hivatali központ lett. 1925-ben érte el Nagybörzsöny felől a kisvasút pályája, majd a síneket még ugyanebben az évben összekötötték a Szob–Márianosztra-vonallal is, így jött létre a 2016 óta újra üzemelő transzbörzsönyi kisvasút. Gazdasági célú hasznosításán kívül 1950-ben megkezdődött a személyszállítás is, ezzel Nagyirtáspuszta népszerűsége is megnövekedett: 1960-ban a Vasas Természetjáró Egylet felépítette kulcsos- és menedékházát, amely hamarosan kedvelt üdülővé, szervezeti programok helyszínévé vált. Tartották itt a Magyar Természetbarát Szövetség találkozóit, a fővárosi természetjárók gyűlését, túravezető-továbbképzéseket és -versenyeket. Egy ilyen verseny szervezése közben, Nagyirtáspuszta közelében vesztette életét Komáromi Jenő, a Ganz-MÁVAG turistája, akiről aztán 1967-ben elnevezték a turistaházat. A rendszerváltás után felújításon átesett épület kezdetben Szent Orbán Fogadó néven, „turistaházas árakkal” üzemelt, az üzletpolitika azonban azóta megváltozott: ma erdei hotelként üzemel az egykori nagyirtáspusztai turistaház.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes