Rákóczi-fa, Parádfürdő

A fejedelem idejében a terület valóban a Rákócziak birtoka volt, ennyiben van alapja a mondának. A kocsányos tölgy a vizsgálatok szerint több mint 300 – vagy akár 350 – éves, így a történet szerint 1710-ben, amikor II. Rákóczi Ferenc a Felvidék felé tartott, elvileg valóban kiköthette a lovát a fához. Igaz, akkor még biztosan nem érte el a teljes méretét az azóta óriásira nőtt tölgy: fénykorában kerülete 9 és fél méter, magassága 21 méter volt. A törzs melletti táblán láthatjuk az 1980-ban készült fotón, milyen lenyűgözően hatalmas példány volt, nem csoda, hogy legendát szőttek köré.

Sajnos azonban a tölgy a kétezres évek elejére kiszáradt, ekkor levágták a koronáját, és mint egy hatalmas torzó, állt az út mellett. 2015-ben egy viharban ki is dőlt, így már csak napszítta törzsét láthatjuk elheveredve az út mellett, ágaitól megfosztva. Kiszáradt, üreges törzse akkora, hogy akár be is mászhatunk, a kisebb gyerekek pedig fel is egyenesedhetnek benne. Időről időre felmerül, hogy legalább a kiszáradt, kidőlt törzset meg kellene védeni a további pusztulástól, például egy tetővel, amely az időjárás viszontagságaitól óvná, vagy betonalapra helyezni, hogy a talajjal ne érintkezzen - erre azonban 2021 elejéig nem került sor.

A kidőlt Rákóczi-fa nem csak egy legenda mementója, hanem fontos tájékozódási pont is: innen indul az Ilona-völgybe vezető Z jelzésű turistaút.

Ingyenes