Clarissza-forrás

A csevicék a terület igazi különlegességei. A szláv eredetű szó eredeti jelentése „savanyú”.  A szénsavas, kénes szagú feltörésről sokáig azt tartották, hogy az egykori tűzhányók területén a vulkáni utóműködés terméke. Azonban a Mátra aktív időszaka mintegy 12 millió éve véget ért, lent aligha tárolódnak már vulkanikus eredetű gázok. A hegység lávakőzetei alatt, óriási mélységben üledékes kőzetek találhatók - ezek pedig a hatalmas nyomás és hő hatására kémiailag bomlanak. Az így keletkező szén-dioxid szökik a felszín felé, s ahhoz közeledve a források vizébe oldódik. A kénes („záptojás”) szagért pedig a pirit nevű ásvány mállása felelős.

Parádóhuta neves gyógyvize az 1883-ban kiépített Clarissza-forrásból ered, mely a település délkeleti végében, az erdő szélén fakad. Fölé nyeregtetős házacskát építettek, így a vízfakadáshoz vezető lépcsősor alján, kellemes hűvösben ízlelhetjük meg a Clarissza-csevice szén-dioxidos vizét. Ennek a forrásnak alacsony a szulfáttartalma, a kénhidrogénes ízt sem érezzük, viszont a magas vastartalomnak köszönhetően vize a rozsdás kútvízhez hasonlít leginkább.

A forrást Károlyi Mihály a nagymamájáról, gróf Kornis Clarisse-ról nevezte el. A víznyerő hely annyira népszerű, hogy időnként sorba kell állni a gyengén folydogáló vasas-szénsavas vízért. Bár gyógyhatása kifejezetten csak a friss víznek van, különleges íze és magas vastartalma miatt néhány palackot érdemes megtöltenünk belőle! Szénsavtartalmával jó hatással van a szervezetre: gyorsítja a vérkeringést, vastartalma pedig a vérképzésben segít, ezért vashiányosok kúraszerűen ihatják.

A kiépített forrás körüli kis tisztás szélén padokat is találunk.