A Muhi csata emlékműve

Muhi közelében az Alföld síkjából egy mesterséges domb emelkedik ki, a tetején 71 lándzsaszerű fakereszttel. A Vadász György, Váncza László és Kiss Sándor tervei alapján készült emlékmű nem csupán a vesztes csata hősei előtt tiszteleg, de segítségével mi magunk is átérezhetjük a halálos szorításba került sereg és IV. Béla királyunk helyzetét.

Az összecsapás háttere

IV. Béla uralkodása idején, 1241-ben a magyar sereg az országot fosztogató tatárok ellen indult, hogy elvágja a Batu kán által vezetett ellenséges csapatok útját. Április 11-én este a Sajó mellett, a mai Muhi közelében elterülő sík pusztán vertek tábort éjszakára. Sátraikat szorosan egymás mellé tették és kötelekkel rögzítették, szinte lehetetlenné téve közöttük a mozgást, a tábort pedig szekerekkel vették körül a védelem érdekében. A tatárok a folyó túlsó partjáról különösebb nehézség nélkül kifigyelték a magyar tábort és gyenge pontjait, majd az éjszaka leple alatt átkeltek a Sajón, körbevették és megtámadták a sereget. A gyújtónyilak a szekér-kordonon átrepülve lángokba borították a tábort, ami a tartókötelek szövevénye és a sátrak közelsége miatt igencsak megnehezítette a menekülést.

A magyar sereg súlyos vereséget szenvedett. Két érsek, több püspök és a templomos lovagok is mind életüket vesztették, maga a király csak hű embereinek összefogásával menekülhetett meg - a tatárok váltott lovon az ország nyugati széléig üldözték. A Muhi melletti területet sokáig a tatár szokásoknak megfelelően lenyakazott, feldarabolt holttestek borították.

Az emlékmű időgépe

Ahhoz, hogy átéljük a bekerített magyar sereg által védett király helyzetét, be kell sétálnunk az emlékmű belsejébe. A szűk tér magasba nyúló, meredeken leszakadó, sötét falai ugyanolyan legyőzhetetlen akadályként tornyosulnak fölénk, mintha óriási túlerővel kerítene be minket az ellenség. Az elérhetetlenül a fejünk fölé tornyosuló menekülési útvonal tetején kör alakú nyílás tátong, melynek széléről a keresztek úgy magasodnak , mint a minket védve elesett, vagy halálra ítélt harcosok. Úgy tűnik, mintha a meredek, sötét sziklák szimbolizálta kilátástalan helyzetből nem lenne menekvés. Hátranézve aztán meglátjuk a keskeny folyosót és az apró kijáratot annak jelképeként, hogy a lángokban álló magyar táborból a hazafiak utolsó csepp vérüket adva, az ellenség figyelmét elterelve menekítették ki királyukat az első pillanattól vesztesre ítélt csatából. Amint áthaladtunk a „menekülési útvonal" alagútján, hirtelen kinyílik a tér. Visszapillantva a domb jelképes sírhalommá válik a dülöngélő keresztek által megidézett hősi halottakkal.

Az 1991-ben átadott emlékművet 2018 májusában felújították. 

A tér elemeinek szimbolikája

Az emlékmű fagerendákkal fedett sétálóútjai felülnézetből egy kocsikereket formáznak, felidézve a szekerek sokaságából felépített védelmi vonalat a magyar tábor körül. Az Alföld síkjából kiemelkedő mesterséges domb egy sírhalmot jelképez; a kilátástalanul, mégis hősiesen küzdő keresztény katonákat a rajta dülöngélő, névtelen keresztek szimbolizálják. Ezek egyikén 1992 óta szárnyas angyal óvja a Johannita Lovagrend azon tagjainak emlékét, akik szintén a csatában vesztették életüket – ebből napjainkra már csak egy részlet látható. A templomos lovagok külön keresztet állíttattak a jelképes sírhalmon. Egy másik kereszten Kiss Sándor szobrászművész Krisztus-torzóját láthatjuk szintén a kereszténység jelképeként. 2000. április 22-én emléktáblát állított a gödöllői premontrei perjelség és a Szent Norbert Gimnázium közössége a premontrei rend jótevőjének, Kálmán hercegnek, aki a csatában halálosan megsebesült, és nem sokkal az összecsapás után, 33 évesen belehalt sérüléseibe.

A domboldal aljából spirál alakban kapaszkodik az út az emlékmű tetejéig a dülöngélő keresztek mellett, végigvezetve a látogatókat az erejük fogytán levő, sorban eleső magyar harcosok között. A dombtetőn egy mély, sötét kráter szakad le a lábunk alatt. Az emlékmű közepének feketén tátongó, mély üregéből, mint a gyászos múltból emelkedik ki egy kettős kereszt a rá mért csapások ellenére hitében megingathatatlan keresztény Magyarország jelképeként. A keresztek és a közöttük álló lélekharang szintén Kiss Sándor munkája. Az emlékmű mélyét a külvilággal egy szűk alagút köti össze, nem csupán a király menekülési útvonalát szimbolizálva, hanem azt is, hogy a történelem viharaiból mindig megtaláljuk a kiutat.

A muhi csata 750. évfordulójára készített emlékműnél minden évben összegyűlnek a hagyományőrzők, hogy korhű jelmezben felelevenítsék a csata mozzanatait, így tisztelegve őseink hősiessége előtt.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes