Miskolctapolcai Szentélyerdő

Nyugat felől Miskolc egy hatalmas, összefüggő erdőséggel határos, amelyhez szervesen kapcsolódik is. A két világ határán kertvárosi negyedek, kirándulóhelyek jöttek létre. A sáv forrópontjain – mint itt, a csónakázótó környékén – a túl sok látogató túl kevés szabályozás mellett a természetes foglalat gyors romlását idézi elő. Vélhetően a középkorban is használt hévforrásokra épült, híres Miskolctapolcai Barlangfürdő mint látnivaló lehet az elsődleges oka a helyi tömegturizmusnak, amit ma vegyes minőségben kialakított infrastruktúra igyekszik kiszolgálni. A tótól távolabb eső parkerdei elemek a leromlás előrehaladott jeleit mutatják. 

A jókora tölgyek, gyertyánok és bükkök idős és holt példányai a természetes erdődinamika rendezetlenségével várják a tó lebetonozott partjáról idetévedő látogatókat. Aki tudja, értékelheti. Az erdőnek ez a része nem szerepel az erdőtérképen – vagyis nem erdőként van nyilvántartva. A hagyományos erdőgazdálkodás beavatkozásai alighanem rendre elmaradnak, ami sokak szemében valószínűleg fokozza az elhanyagoltság érzetét, de az erdei élővilág fennmaradása szempontjából mindenképp előnyös. A jelenleg hátsó udvarként használt, de így is fenséges öreg erdőállomány tulajdonképpen nagyszerű kiindulópontja lehetne egy átgondolt, természetvédelmi elemeket is tartalmazó városi erdőkezelési koncepciónak. 

Érdemes megjegyezni, hogy a középkorban gyógyítással foglalkozó bencés kolostor is működött itt – vagyis a barlangfürdő környéke gyarapítja azon helyek sorát, ahol a természeti környezet szentély jellege a hitélet valamilyen formáját hívta életre. Méltó lenne ebből inspirálódva, értő gondossággal továbbra is megőrizni az idős erdőmaradványt.

• Terület: 5 ha
• Az idős állományrészek kora: 150–160 év
• Védettség: védett
• Főfafajok: gyertyán, kocsánytalan tölgy

Készült a LIFE4OakForests (LIFE16 NAT/IT/000245) projekt keretében az Európai Unió LIFE programjának támogatásával, az Agrárminisztérium társfinanszírozásával.