Sárkány-lik (Sárkány-barlang)

A Sárkány-barlangnak nevezett hasadékok valójában nem igazi barlangok, hiszen kialakulásuk egykor ledőlt bazaltoszlopoknak köszönhető, amelyek törmeléktömbjei zártak közre szűk, labirintusszerű üregeket. Nem is klasszikus jégbarlangról van szó ez esetben, hiszen a bazaltkövek közt a jegesedés csupán a járatok kis részén, leginkább az előtérben történik. A télen lehűlt levegő ugyanis beáramlik az állandóan nedves üregekbe, majd a nagy felületű járatból kifelé áramolva a nagy párologtató felület annyi hőt von el a környezetétől (tovább hűtve a barlang levegőjét), hogy a járat egyes szakaszait az év nagy részében újra jég borítja.

Mivel a barlang bejáratát bazalttörmelékek fedték el, klasszikus száda nem alakult ki. Az ismertetőtábla közelében azonban érezni lehet a kövek közül áramló „jeges” hideget, ami különleges, misztikus hangulatot varázsol a legendákkal övezett hegy köré.

Rejtélyes járatok a hegy gyomrában

A különleges földtani képződmény létezéséről már 1737-ben Gyurkovits György neves földrajztudós is beszámolt. Ekkor még széles nyílású, észak-nyugati irányú, több üregből álló barlangról ír. Az 1930-as évektől kezdve a turisták közt is egyre gyakrabban terjedt a hír, hogy a kulcsosház közvetlen közelében olyan hideg levegő áramlik ki a sziklák közül, ami nyáron is alkalmas italok hűtésére. Az 1950-es években már nevet is adtak neki, Jégbarlangként került be a turistakalauzokba.

A barlang bejáratát valószínűleg egy 18. századi bazaltoszlop összeomlása torlaszolta el. A 20. század második felében több kutatás is indult a rejtélyes üreg felfedezésére, de több járat vizsgálata után sem sikerült teljesen feltárni a járatrendszert. A két különböző helyen végzett, törmeléktisztítással beláthatóvá tett barlangot Kis- és Nagy Sárkány-barlangnak nevezték el. Ez utóbbi 32 m hosszú és 10 m mély üregét végül 1997-ben tárták fel, ma tábla mesél a történetéről.

A sárkány jeges lehelete

A még nyáron is hűs levegőt árasztó üregről számos legenda született. Közös motívumuk a sárkány, amely halálakor utolsó leheletével örökké fagyossá tette a barlang levegőjét.

A legelterjedtebb mese szerint a sárkány a Magashegyen lakott (ez a Szent György-hegy korábbi neve), és minden évben egy szép szűzleányt követelt magának. Azzal tartotta félelemben a helyieket, hogy ha nem kapja meg a leányt, lerombolja az egész falut, így az emberek engedelmeskedtek a bestiának. Ám egy napon a sárkány beteg lett, a falu népe pedig nem bántotta, hanem meggyógyította őt. Ekkortól békében éltek egymás mellett, amíg a sárkány ki nem lehelte – egy utolsó, fagyos lehelettel – a lelkét.  

Egy másik, közismert változat szerint a lénnyel maga sárkányölő Szent György végzett, mivel az ő kedvesét is elragadta korábban. Ebből a legendából született a hegy mai neve is.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes