Töki pincesor

A töki pincék története a helyi szőlőtermesztéssel egyetemben több száz éves múltra tekint vissza. Egyes források szerint a környékbeli szőlőkultúra hagyományai egészen a római korig vezethetők vissza, az azonban biztos, hogy a premontrei szerzetesrend zsámbéki megtelepedésének köszönhető középkori elterjedése, az Árpád-kor utolsó évtizedeiben. Míg a török hódoltságot követően elsősorban vörösbort állítottak elő a környéken, a 19. században a fehérborok iránti kereslet megnövekedése miatt ezen a borvidéken is átálltak más fajták termesztésére. A töki borászok ma a Nyakas hegyközséghez tartoznak, mely az Etyek-Budai borvidék része, és napjainkban is elsősorban a fehérborok dominálnak a területen: az Irsai Olivér, a chardonnay, a sauvignon blanc, a zöldveltelini, a királyleányka, vagy a szürkebarát.

Tök mellett elsősorban a szarmata mészkő alkotta Nyakas-hegy – annak is déli, délkeleti lejtői, illetve maga a hegytető – számít a fő termőterületnek. A magaslatnak korábban az anyagát is hasznosították: az itteni mészkőbányákból sok környékbeli ház épült, de jutott belőle Budapestre is. A pincéket többféleképpen alakították ki a pincesoron: akad egyszerűen a löszbe vájt lyukpince, de kőboltozattal ellátott verzió is, és számtalan esetben présház is kapcsolódik ezekhez. A présháznak is több fajtája van, lehet kisebb vagy nagyobb, egy- vagy kétszintes, de általánosságban igaz rájuk, hogy a kovácsoltvas kapukat érdemes közelebbről szemügyre venni, ahogy a homlokzatok is tartogathatnak érdekességeket. Tökön minden évben megrendezik a Bor és Művészet Fesztivált, amely  nomen est omen a borra, a művészetre, az itt élő borászokra, művészekre, no meg a vendégszerető falubeliekre és a helyi ételkülönlegességekre irányítja a figyelmet egy hétvégére; ilyenkor megtelik élettel a máskor csendes pincesor.

A pincesor bármikor szabadon látogatható, de az egyes pincék nyitvatartásáról érdemes előre tájékozódni.

Ingyenes