Várhely (Sopron)

Egy őskori földvár nyomában

A Sopron környéki magaslatok már a kora vaskorban (i.e. 7. század) is népszerű építkezési helynek számítottak, ugyanis természetes védelmet nyújtottak az itt élőknek. Telepeiket jellemzően sáncokkal erősítették meg, így a Várhely közel 500 méter magas hátán emelt földvárat is. A fősánc, amely az egész területet körbeveszi, Hallstatt kori; a kettős, illetve néhol hármas sánc többi része a késő kelta korból származik. Az ausztriai Hallstatt lelőhelyéről elnevezett kultúra az i.e. 8-5. században terjedt el Franciaország középső területeitől egészen a Dunántúlig; sikerét a vaseszközök széles körű, tömeges használatának, a vaskohászat ismertté válásának köszönhette.

A korabeli kereskedelem egyik ütőere, a Borostyánút a Soproni-hegység lábánál érkezett meg a Kárpát-medencébe, ezért az itteni földvárnak vélhetően nagy jelentősége lehetett. A méreténél fogva európai összehasonlításban is kiemelkedőnek számító erősséget (a fősánc 2 km hosszú, a vár pedig több mint ezer m² területet foglal el) és a sáncokat alaposan feltárták; e témában a környéken kihelyezett igényes infótáblák segítenek gazdagítani ismereteinket.

Közép-Európa legnagyobb kora vaskori településének feltárását Bella Lajos soproni régész kezdte meg 1887-ben. 1932-ig több ásatás is történt a földvárban, amelyek az 1970-es években folytatódtak, ekkor tárták fel a halomsírokból álló temető területét is. Az ásatás egyik szenzációja volt, amikor az egykori főkapu közelében egy földbe mélyített, kora vaskori házat sikerült feltárni. Az i. e. 750–600 közötti időszakból búza- és rozsszemek, valamint tenyészett és vadászott állatok csontjai kerültek elő.

Az őskori földvár stratégiai helyzetét segít érzékelni a hegytetőn álló Várhely-kilátó, ahonnan talán a legteljesebb panoráma nyílik a Sopron környéki tájra.

Őskori temető

A földvárhoz vezető út mentén, az erődítménytől délre találjuk az i.e. 8–6. századi temetőt. Közel 200 kisebb-nagyobb halomsírt tártak fel a régészek, amelyekből már a 19. század végétől kerültek elő leletek - azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódtak az ásatások. Ezek során 90 sírhalmot bontottak fel, és 159, a felszínen látható temetkezési halmot (tumulus) azonosítottak.

Az egyik ilyen halmot bemutatóhelyként rekonstruálták: belsejébe fával szegélyezett folyosó hívogat, ahol egy feltárt és rekonstruált vaskori (női) halomsírt láthatunk. Közelebb sétálva a rács túloldalán megtekinthetünk néhány tárgyleletet is. A sírra helyezett kapcsoló nyomva tartásával világíthatjuk meg a benti eszközöket.

A Várhely alakos urnáit Európa-szerte ismerik a szakemberek. Ezeket Bella Lajos tárta fel, akinek emlékét a helyszínen emlékmű és egy pihenőhely örökíti meg. Az 1957-ben átadott mementó tetején az ásatások során előkerült urna öntöttvas másolata áll.

A területen átvezet a Ciklámen tanösvény, de a 2018-ban átadott Régészeti Örökség Tanösvény kifejezetten erre a kultúrtörténetileg páratlan területre fókuszál: nyolc állomása háromnyelvű információs táblákon, naprakészen mutatja be a terület értékeit.

Érdemes látogatásunkat a nyaranta megrendezett Kelta Ünnep idejére időzíteni, amikor is hagyományőrző programokkal idézik fel az ősi telep egykori lakóinak kultúráját.