Könnycsepp-tó és pálos kolostorrom (Óhuta)

Idilli pihenőhely a hegyek ölelésében

Az Óhutát Regéccel összekapcsoló völgy és autóút mentén, mégis a rajta közlekedők szeme elől elrejtve hosszú kaszálórét nyújtózik. Rajta pálos kolostor romjai tűnnek fel, egy szépen foglalt forrás előtt pedig apró tavacska vize tükrözi a fák lombjait. A szép fekvésű, hegyek vigyázta réten asztalokkal és padokkal ellátott pihenőhelyek, tűzrakó és hintaágy áll a kényelem szolgálatában, a hűs és iható vízfakadás pedig felfrissülést kínál. A gyönyörű és páratlan látványt nyújtó, meredek lejtőkre tekintő kaszáló békés helyszín, amely minden adottságával hosszas időtöltésre csábít.

A tavacskát övező rét északi oldalában, a lejtőn nemzeti zászló jelzi a Barát-pihenőt, ahová a fantasztikus kilátás miatt érdemes ellátogatni.

A hutafalvak völgyét minden irányból meredek lejtők keretezik, e nyugtalan hegyvidéki terepen pedig valóságos kincset ért az olyan lapos, hosszúkás karéj, mint a Cser-kő és a Kis-Királyos oldalában kanyarodó tereplépcső. Mivel bővizű forrása is volt, évszázadokon keresztül a falu szántójaként, legelőjeként és kaszálójaként hasznosult az erdőtől elhódított irtásrét. Formáiban egyébként tetten érhetők a hajdan kialakított grádicsok (teraszok, lépcsők) is, amelyekkel a lemosódástól védték, és növénytermesztésre is alkalmassá tették a talajt, de a régi gyümölcsösök foltjai és magányos fái is felfedezhetők még.

Az elveszett kolostor

A tó és környezete régebb óta vonzotta az embert, mint a falvakkal bélelt völgy: a 13-14. század fordulóján épült a Szent Fülöp és Jakab-kolostor, amelyet az oklevelek és a történetírás regéci pálos kolostorként örökítettek meg (hiszen ez volt a legközelebbi település). A völgy falvai ugyanis csak évszázadokkal később, a kolostor pusztulása után népesültek be, így a vélhetően 4-6 pálos rendi barát teljes békében és elszigeteltségben, ám viszonylagos kényelemben élhetett itt, hiszen a forrás elé gátat építettek, ezzel halastavat létesítve. A szerzetesek adományként szőlőt és szántókat kaptak Tolcsva határában, malmot a Tolcsva-patakon, később pedig udvarhelyet Erdőhorvátiban - ezen felül szőlőik után a 14. század végétől nem kellett kilencedet fizetniük, majd a vámkötelezettség alól is mentesültek. A rendház alapítóinak és támogatóinak kiléte nem ismert, és pozíciója sem segít eldönteni a kérdést, mivel épp úgy tartozhatott a regéci Abák területéhez, mint a komlóskai Pusztavárat birtokló Tolcsvákhoz. Falai között hitelesített Szent László-ereklyéket (ujjakat) is őriztek.

A 16. század közepén Ferdinánd király hadmestere, Serédy Gáspár felgyújtotta az épületet, és bár később még feléledt a kolostor, mindössze rövid ideig használták már a szerzetesek, akik a 17. század elejére el is hagyták a helyszínt. Ezt követően a romok feledésbe merültek, és egészen a legutolsó időkig, a 21. század kezdetéig homály fedte a „regéci pálos kolostor" pontos helyét - hiába maradt fenn a Barátok-dűlő elnevezés. A romot a köves, hepehupás talaj miatt elkerülte a mezőgazdálkodás, így fák nőttek rajta, furcsamód egyszerre elfedve és kirajzolva a múlt árulkodó szilánkját. A feltárás a háromhutai önkormányzat és a miskolci Herman Ottó Múzeum együttműködésében indult meg, s a 2020-as évekre tetemes mennyiségű falmaradvány mutatkozik a felszínen. A riolittufából faragott kövekből és omladékból egy fazsindelyes tetejű, gótikus templom körvonalazódott, amelynek több oltára lehetett.

A rét felfedezői

A Pálos-forráshoz vezető utakat Bődi Gábor (1953-2017) nyíregyházi tanár (és családja) alakította ki, akinek nyaralója Óhután állt. Hosszú évek munkájával létrehozta és felszerelte a Háromhuta körüli turistautakat, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse ezt a valóban páratlan adottságú környéket. A Könnycsepp-tavat mai formájában azonban Tarnóczi Bernát, helyi lakos és egykori polgármester hozta létre.