Felső-csevicekút

A forrás és környéke természetvédelmi terület, több, érdekes alakzatú szikla bukkan ki a földből a patak völgyében. A forrás mögött kezdődik egy jelzetlen ösvény, amelyen egy kis emelkedést leküzdve kopár sziklafelszín kilátópontjára jutunk. Innen a Zagyva völgyétől a Mátra-bércig belátni a környező tájat, a panoráma kiemelkedő látványelemei az Ágasvár és az Óvár csúcsai.

Vulkáni hagyaték

A Mátra igazi különlegességei a csevicék, amely szláv eredetű szó eredetileg „savanyú”-t jelent. A szénsavas, kénes szagú feltörésről sokáig azt tartották, hogy az egykori tűzhányók területén a vulkáni utóműködés terméke, ugyanakkor a hegység aktív időszaka mintegy 12 millió éve véget ért, lent aligha tárolódnak már vulkanikus eredetű gázok. A hegység lávakőzetei alatt, óriási mélységben üledékes kőzetek találhatók – ezek pedig a hatalmas nyomás és hő hatására kémiailag bomlanak. Az így keletkező szén-dioxid szökik a felszín felé, s ahhoz közeledve a források vizébe oldódik. A kénes („záptojás”) szagért pedig a pirit ásvány mállása felelős.

A gyomor- és emésztőszervi betegségek gyógyítására is alkalmas csevicék tehát valójában nem is rokonai a jóval fiatalabb (kb. 30 ezer éve abbamaradt) vulkánosság utóműködéseiként fakadó erdélyi borvizeknek (más néven savanyúvizeknek). Bár Magyarország bővelkedik ásványvizekben, az itthon is kuriózum, hogy oldott, természetes szénsavtartalmű víz fakadjon a földből. A csevicéknek régóta gyógyító hatást tulajdonítanak, a legjobban megközelíthető parádsasvári forrás vizét palackozzák is gyógyászati céllal.

A Mátra nyugati lábánál, a Zagyva völgyében fekvő Tar település többek közt éppen ezekről a szénsavas forrásairól híres. A Szalajka-patak (Csevice-patak) menti csevicékről már a 19. században is készültek leírások, elsőként Fényes Elek írt 1851-ben a különleges vízfakadásról.