Nohab-emlékhely (Tapolca)

Ha van Magyarországon mozdonytípus, aminek kultusza van, az a Nohab. Az M61-es típusjelzésű dízelmozdonyokból összesen 20 darabot szerzett be a MÁV 1963-64-ben a svéd Nydqvist & Holm AB-tól (innen az elnevezés is, a gyártó rövid neve adja ki a mozaikszót), elsősorban gyorsvonatok továbbítására, bár feltűntek tehervonatok élén is. Persze húsz mozdony nem oldotta meg a MÁV akkori gondjait, a fővonali dízelesítés (azaz a gőzmozdonyok lecserélése) elsősorban a Szovjetunióból beszerzett 288 Szergej becenevű M62-es mozdonnyal oldódott meg. A svéd gépek Záhonytól Hegyeshalomig gyakorlatilag bárhol felbukkantak az országban.

A főbb vasútvonalak villamosítása során az M61-esek is újabb és újabb vonalakról szorultak ki, és az 1990-es évek elejére mindegyik megmaradt példányt Tapolcára állomásították, és ettől kezdve szinte kizárólag a Balaton északi partjának forgalmában vettek részt. Az emlékhely főszereplője, az M61 004-es mozdony 1993-ban visszakapta gyártáskori festését (a dízelmozdonyok egyébként egyen-narancssárga színben pompáztak ekkortájt), illetve ezt a mozdonyt jelölték ki múzeumi megőrzésre, bár még aktívan falta a kilométereket. 1999. június 4-én azonban végzetes balesetet szenvedett Badacsonylábdihegynél: az orkánerejű szél fát döntött a sínekre, a Budapestre tartó vonat pedig kisiklott.

A mozdonyvezető így emlékezett vissza az eseményre az Indóház magazin 2009. júniusi számában: „(…) közeledett Badacsonylábdihegy megállóhely. Hosszú »Figyelj« jelzést adtam, majd még egyszer oldalra pillantottam és az úton rengeteg falevelet, vékony gallyat észleltem, valamint egy kék színű autót láttam, amely igen lassan haladt. Ezután még közelebb hajoltam a szélvédőhöz, hogy legalább azt lássam nagyjából, merre vagyok. Pár másodperc múlva hirtelen zöld »foltokat« láttam körülbelül húsz méterre a mozdony előtt. Átvillant az agyamon, hogy biztos letörött egy ág és belóg az űrszelvénybe. Ezzel egy időben a fékezőszelepet gyorsfék, a kiegészítő fékszelepet fékezőállásba helyeztem, a kontrollert előrecsaptam, majd bal oldalra elhajolva bal kézzel a kontrollerkerékbe kapaszkodva felálltam a székből, hogy az orrkamraajtó elé beálljak. Becsuktam a szememet és vártam, mikor törik be az ablak. Ezután egy koppanást és furcsa sustorgó hangot hallottam, majd éreztem, hogy a mozdony megemelkedik és elindul jobbra a Balaton felé. Ekkor a jobb kezemmel is belekapaszkodtam a kerékbe, és megpróbáltam magamat megtartani, de ez nem sikerült. Valaminek háttal nekicsapódtam, aztán előreestem, majd ezután valószínűleg az eszméletemet is elvesztettem.”

A mozdony olyan sérüléseket szenvedett, amelyek következtében 1999. november 23-án Tapolcán leselejtezték. A balesetben nem sérült orrát levágták, és 2001-ben a Közlekedési Múzeum elé került, hasonló módon, mint ahogy most van kiállítva Tapolcán. „Négyeske” torzója 2015-ben tért vissza Tapolcára, ahol a helyiek (és a Nohab-kultuszt ápoló vasútbarátok) az emlékhelyet folyamatosan szépítgetik, csinosítgatják. Legutóbb az M61 005-ös gépből kimentett motorforgató lendkerék került az emlékhelyre, asztallá átlényegülve. 2016-tól kezdve minden decemberben különvonat indul Budapestről Tapolcára, igazi Nohab-ünnepet varázsolva pár órára a mozdonyok egykori utolsó fellegvárába.

Open from

Price: