Újmassai őskohó (Fazola-kohó)

Lillafüredtől nem messze, a Garadna-patak mellett áll az 1812-ben épült kohó, amely több szempontból is érdekes látnivaló. Ipartörténeti érdekessége, hogy a diósgyőri vasgyár innen indult, turisztikai vonatkozása pedig, hogy a kohóban termelt nyers vas megmunkálásához hozták létre a Hámori-tavat.

A Miskolc környéki vasipar létrejötte és fellendülése a Fazola családnak köszönhető: az első, ómassai kohót Fazola Henrik építette, míg az azt kiváltó új már fia, Frigyes nevéhez kötődik. Az újmassai kohóhoz szükséges állandó vízpótlást azonban meg kellett oldani, ezért a Garadna- és Szinva-patakok természetesen elgátolt tavát mesterségesen megnagyobbították, a gátat a szemben lévő hegyoldalig magasították. Ezért az egyik legszebb tavunk, a Lillafüredi Hámori-tó az ipari fejlődésnek köszönheti létét.

A patak partjára épült kohó a közelben bányászott vasércből olvasztott ki nyersvasat. Az impozáns megjelenésű, több mint 11 méter magas olvasztó négy pilléren áll, és három szintje csonka gúlát formáz. A kohó körül öntödék is működtek, itt formázták az öntöttvas használati tárgyakat. A kohó az 1831-es átépítés során nyerte el ma is látható formáját, utoljára 1872-ben olvasztottak benne vasércet. A 20. századra szinte teljesen eltűnt, de az 1950-es évek elején felújították, és részben eredeti formájában helyreállították. 

A kohó mellett áll a vaskohászat történetét bemutató Massa Múzeum és egy műemlék kovácsműhely (vasverő), az út túloldalán pedig szabadtéri kiállítás mutatja be a kohászati és bányászati nagygépeket. Minden év szeptemberében életre kel a kohó, ugyanis a Fazola Fesztiválon működésbe hozzák a kalapácsokat, látványcsapolást végeznek a kohónál, hengerlést és fémöntést mutatnak be a szakemberek, és tiszteletbeli kohászokat is avatnak.

Fazolák és a kohászat

A Miskolc környéki vasipar megalapozója a német származású, majd Magyarországon megtelepedett Fazola család volt. Fazola Henrik 1760 körül már ismertté vált magas színvonalú lakatosmunkáiról, így kapott megbízást az egri püspöktől az akkor épülő vármegyeháza kovácsoltvas kapuinak és díszeinek elkészítésére. Egri munkáiból szerzett vagyonából bányakutatásokat végzett a Mátrában és a Bükkben, majd az utóbbiban feltárt vasérctelepre alapozva 1765-től kezdve építette ki a vasgyártáshoz szükséges hámorokat a Garadna- és a Szinva-patakok völgyében. 1770 nyarán a bécsi udvar támogatását is megkapta, és Mária Terézia rendeletben alapította meg a „Hámor Vas-művet”, amelynek vezetőjévé Fazola Henriket nevezte ki. Ezzel indult az ország egyik legnagyobb ipari vállalata, a Diósgyőri Vasgyár története.

Fazola Henrik 1772-ben ómassán építette meg az ős-ős vasolvasztót, amihez jól képzett osztrák és felvidéki szakembereket telepített ide. A környezet ideális volt a munkához: a környező, hatalmas erdőség fáit a tüzeléshez használták, a talaj mészköve, mint salakképző anyag segített, a Garadna vize pedig az energiát szolgáltatta. Ez a kohó 1820-ig működött, de már korábban felmerült egy új, nagyobb és korszerűbb kohó építése.

Ezt az egykori lakatosmester, gyáralapító Henrik fia, Frigyes építette, aki apja nyomdokaiba lépett, kohómérnöknek tanult, később pedig ő vezette a diósgyőri vasművet, és egész életét a vasgyártás korszerűsítésének szentelte. Az ő ötlete volt a mesterséges tó létrehozása a Garadna- és a Szinva-patakok összefolyásánál, így a 19. század elején, a vashámorok vízenergiával működő kalapácsainak egyenletes vízellátására épült meg a víztározó, vagy, ahogy ma ismerjük, a Hámori-tó.

1812-13-ban, amikor a tavat elzáró duzzasztógát elkészült, kezdte meg működését a tó nyugati végétől néhány kilométerre található újmassai kohó. A Fazola nevét viselő építmény 1872-ig működött, ekkor került át Diósgyőr területére a vasgyár. Az őskohó ma az ország egyik legrégibb ipari műemléke.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes