Sobri Jóska barlangja

Hogy valóban itt lakott-e a neves betyár, vagy csak a nép nevezte el róla a búvóhelynek alkalmas barlangokat, ma már nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy az összességében 22 m járathosszúsággal rendelkező, közel 5 méteres magasságig felszökő üregben többször is menedékre lelt állat és ember egyaránt.

Barlangnézés csak gyakorlottaknak

A barlanghoz alig kivehető, kitett és veszélyes ösvény kapaszkodik fel; csak a sziklás környezetben jártasak vállalják be a kalandos megközelítést! Az ösvényt a tanösvény geológiai értékeket bemutató táblája felett, a sziklák felé fordulva találhatjuk meg. A meredek és kitett, sziklás csapás csak biztos léptekkel járható, ezért legyünk nagyon óvatosak – nem véletlenül rejtőzött itt a híres bakonyi betyár.

Cseppkövek nélkül is díszes

Ezeket a hegyeket a Dunántúl jellemző kőzete, a fődolomit alkotja, amely 220 millió évvel ezelőtti képződésének körülményeit jól tükröző, vastag padokban, párhuzamos rétegekben szilárdult meg. Egy ilyen, észak felé kibillent réteg mentén ferde rámpa vezet a patakvölgy felett 20-30 méteres magasságban nyíló barlang bejáratához Balinka irányából. A rámpa végén a kőzetréteg felboltozódik, és sötét torokkal közel 3 méteres barlangi száj nyit utat a hegy belsejébe. Az üreg alja közel vízszintes, enyhén balra, felfelé emelkedik a törmelékhalomtól beszűkülő, sekély járat.

A dolomitra nem jellemző a barlangképződés, csak sekély, kiboltozódó üregek képződnek a repedések, réteglapok mentén, ahol kipereg a kőzetanyag. Jellegzetes barlangi képződmények nem is díszítik, ennek ellenére látványos a sziklaszurdokra tekintő, falban „függő” üreg. Környezetét tölgyes-kőrises karsztbokorerdő borítja, amely csak szellősen fedi a szurdok kitett oldalát. A meredek hegyoldal tavasszal hamar felmelegszik, így tarka, mészkedvelő virágok díszítik, mint amilyen a leánykökörcsin, a tavaszi hérics és az apró nőszirom.

A Bakony betyárja

Sobri Jóska az elfogására kiadott körözőlevél szerint „sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú" legény volt, alig húsz évesen már betyárkodásra adta a fejét, bandájával a Bakonyban és a Nyugat-Dunántúlon fosztogatott. Leghíresebb tettei a győri káptalan, illetve hajdenczi Hunkár Antal ezredes kirablása volt, ami után nádori parancsra a pandúrok az elfogására indultak – végül Lápafőnél egy kézitusában esett el. A népnyelv még sokáig őrizte nevét, legendákban, dalokban, táncokban élt tovább az emlékezete.