Kőporosi pincesor (Hercegkút)

A Sárospatakhoz közeli Hercegkút északi, Makkoshotyka felőli részén 87 háromszög-oromzatú pince sorakozik fűrészfogszerűen a kőporosi domboldalban. Az egyszerű faajtók mögött a mélybe hatoló, általában 10-40 m hosszú, egy-, két- vagy háromágú járatokat a németországi Feketeerdő területéről érkező telepesek alakították ki, akikkel a helyi földesúr, Trautson herceg népesítette be a vidéket a Rákóczi-szabadságharc viharos időszaka után, 1748-49-ben. A falut akkoriban épp ezért Trautson, majd Trauczonfalva (Trauzendorf) néven ismerték, és csak 1904-ben magyarosították Hercegkútra, az egykori herceg és a közeli Pogánykút tiszteletére. Bár a II. világháborút követő kitelepítési hullám az itt élő embereket sem kímélte – 1945 januárjában 135 lakost hurcoltak el kényszermunka címén a Szovjetunióba –, a helyiek máig büszkék a gyökereikre, és elkötelezetten ápolják sváb hagyományaikat, ami a környezet rendezettségén is meglátszik.

A kőporosi pincék a község déli határában található gombos-hegyihez hasonlóan több szintben, egymás fölött-alatt helyezkednek el, de kevésbé szigorú rendben, kicsit keszekuszábban. Ez a pincesor feltehetően újabb is déli szomszédjánál, annak néhány pincéjét ugyanis már az 1782 és 1785 között készült 1. katonai felmérés térképén feltüntették, míg a kőporosi csak az 1869-1887-es 3. katonai felmérésén jelenik meg először – igaz, a legkorábbi évszám, amely az egyik homlokzaton szerepel, 1825.

A hűs járatokban többnyire krumplit, zöldséget tároltak, és persze az 1876 után már a pataki uradalomtól független, önálló község körül, a Gomboshegyen, Kőporoson és Pogánykúton telepített szőlőből készített bort a tulajdonos család éves szükségletének megfelelő mennyiségben. Bár a feketeerdei telepesek nem hozták magukkal a szőlőtermesztés és a bortermelés hagyományát, Tokaj-Hegyalján hamar elsajátították az ehhez szükséges ismereteket, és a környék különösen megbecsült vincellérjeivé váltak. A pincék a házakhoz tartoztak, ezért azokkal együtt adták-vették őket.

A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj magterületének részeként 2002-ben a kőporosi és a gombos-hegyi pincesort is felvették az UNESCO világörökségi listájára. Az értékes műemlékek azonban 2010 tavaszán veszélybe kerültek, amikor mindössze pár nap alatt az éves csapadékmennyiség másfélszerese zúdult a környékre, és ettől a járatok egy része beszakadt, a 87 kőporosi pincéből 31 megrongálódott. A károkat végül helyi összefogással sikerült elhárítani, így a csinos építmények ma ismét rendezett látványt nyújtanak – a munkálatok előzményeként még 3D-s felmérés is készült a föld alatti, szövevényes járatokról.

A két pincesor összesen több mint 160 pincéjének jelenleg csak egy része van tényleges használatban, de az oromzata mindegyiknek szép állapotú. Ha nyitva találunk egyet, érdemes lekéredzkednünk a hűs, néhol meglepően zegzugos járatokba, és persze kóstoljuk meg a helyi bort, mustot is, amit több pincében személyesen árul a gazda.

Egész évben szabadon látogatható, de arra nincs garancia, hogy mindig nyitva találunk egy pincét.

Ingyenes