Szent András-templom (Tornaszentandrás)

Az Árpád-kori templom a XII. században épült, román stílusban, igazi különlegességként két egymás mellett álló szentéllyel, amelyekben két különböző szent (András, illetve Borbála) tiszteletére emelt oltárok álltak. Egyes források szerint az egyedi megoldás annak köszönhető, hogy a XI-XII. században dél-tiroli bányászokat telepíthettek erre a vidékre az élénk vasművesség miatt, és ők hozhatták magukkal a délnémet és cseh bányavidékekre jellemző építészeti elemet.

A kis templomot később, a XIV. században gótikus stílusban bővítették, ekkor épült a nagyobb méretű hajó, és ebből az időből származnak a szentélyt és a hajót elválasztó diadalív falfestményei is, ahogy természetesen a Szent András legendáját, az apostolokat, továbbá Szent István és Szent László királyokat ábrázoló képek is a hajóban. A freskók egyébként annak köszönhetően maradtak fenn, hogy a romos templom XVIII. századi felújításakor lemeszelték azokat (azaz itt nem a reformátusok takarták el a képeket, mint oly sok másik templomban; a tornaszentandrási istenháza mindvégig katolikus hívők otthona volt), és ezzel akaratlanul is megóvták azokat a pusztulástól.

A bejárat mellett látható barokk oltár a szádvári kápolnából származik, és figyelemre méltó a XIX. században készült népies karzat is. A templom felújításakor találtak egy járatot (alagutat), amely a legenda szerint a martonyi pálos kolostorhoz vezetett, de sokkal inkább osszáriumról lehet szó, ugyanis sok csontot leltek fel az üregben.

Nincs meghatározott nyitvatartási idő, ezért érdemes előre bejelentkezni.

Ingyenesen látogatható, de adományt szívesen fogadnak (300 Ft/fő).