Prédikálószék (Bakony)

Ammoniteszek és belemniteszek

A Prédikálószék sziklaalakzata a földtörténeti középidő tengeri üledékeiből alakult ki; ugyanez a kőzet alkotja a Bakony legnagyobb részét is. A többségében mészkőből és márgából álló tömb „alapanyaga” az egykor itt hullámzó tengerből származik a jura és kréta időszakokból. Ha figyelmesen mustráljuk a sziklaóriást, felfedezhetjük benne a régi mészvázas állatok lenyomatait, a csiga formájú ammoniteszeket és a töltényhez hasonló belemniteszeket. Ezek az ősmaradványok vagy fosszíliák nemcsak a laikus szemlélőnek érdekesek szép formaviláguk miatt, hanem tudományos szempontból is, hiszen gyors evolúciójuk, fejlődésük miatt könnyen meghatározható az őket konzerváló kőzetek kora.

Különös tény, hogy az ammoniteszeknek, ezeknek a csiga formájú mészvázas állatoknak általában csak az az oldala konzerválódott, ami a betemetéskor lefelé nézett. A folyamatot úgy képzelhetjük el, hogy első lépésként a tengerben elpusztult állat kiüresedett mészváza lesüllyedt a fenékre, majd idővel a kalciumban szegény víz feloldotta a felső részt, az alsót viszont konzerválta a tenger fenekén az iszap.

Az ammoniteszek mészházának fala igen vékony volt. Hogy a víznyomás és a támadások ellen védekezni tudjon az állat, különféle díszítő formák sora alakult ki a héjon – mint egy vékony falú műanyag poháron, amelyet különféle horpadásokkal, mintákkal erősítenek meg. A csigavonalformának is megvan a logikus magyarázata: az állatot védő burok a növekedéssel arányosan bővült.

Az ammoniteszek, ha ránézésre nem is, de belső felépítésükben jelentősen különböztek a mai csigáktól. A héj belseje kamrákra tagolódott, ezek külső egységében „lakott” az állat, a belső részeket pedig a növekedéssel párhuzamosan lezárta. Az üregeknek fontos funkciója volt: egy vékony csövön lehetett őket gázzal vagy folyadékkal feltölteni annak megfelelően, hogy felfelé vagy lefelé akart-e mozogni az élőlény a tengerben – így némi képzelőerővel azt is mondhatnánk, hogy a tengeralattjárók elődei voltak, amelyek ehhez igen hasonló elven működnek.

A mai tintahalakhoz hasonlító, apróbb halakra vadászó belemniteszek hosszúkás belső mészvázának lenyomatát is megfigyelhetjük a sziklaformációban. A középső szikla mellett, az Aranyos-patak keresztezése közelében padot találunk, így rövid pihenőt is tarthatunk itt a dinoszauruszokkal együtt kihalt mészvázas élőlények közelében.

Tanösvény

A kiemelkedés oldalában félkörösen elhelyezkedő sziklaformációk mellett nemcsak a P+ jelzés, hanem a 2014-ben átadott, ZT jelzésű Fekete István tanösvény is vezet. Érdemes bejárni a 8 állomást, ahol a táblákról számtalan érdekességet tudhatunk meg a környék erdőiről, amelyeket Mátyás király egyik kedvelt vadászterületének tartanak. Belepillanthatunk egy látványos földtani repedésbe, valamint útba ejthetjük a Kis-Bükk csúcsán álló, szintén Fekete Istvánról elnevezett kilátót is. A fatoronyból a körülöttünk hullámzó Bakonyra pillanthatunk rá madártávlatból – sőt tiszta időben akár a Somló és az Alpokalja is kirajzolódik a messzi távolban.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes