Derenk (romfalu)

A Derenki-polje

Bár a karsztfennsíkok nem éppen a megtelepedés legideálisabb helyszínei, hiszen a víz elszivárog a mészkőben, és a talaj is gyakorta sekély, Derenk mégis az Alsó-hegy platóján jött létre egy poljéban. A polje nagy karsztos mélyedést jelent, mely lefolyástalan: a csapadékvíz itt hosszabb ideig megmarad a felszínen. Ezt láthatjuk a falu romjaitól délre eső részen, illetve kissé keletebbre, egy hatalmas, vizenyős tisztáson.

Gorálok a karszton

A gyönyörű, erdős tájon egykor a fordulatos történetű Derenk (nevének szláv eredetű megfelelője, a „drenka" somfát jelent) élte nyugodt mindennapjait távol a szomszédos településektől, zárványként létezve a nehezen megközelíthető fennsíkon. A 15. században már fontos falu volt, de a török idők, majd a Rákóczi-szabadságharc idején csaknem elnéptelenedett. Az 1711. évi pestisjárvány - egy időre - beverte a szeget Derenk koporsójába: lakosságának nagy része a betegség áldozata lett, maradéka pedig elmenekült. Még 1720-ban is lakatlanul állt.

A lassacskán megjelenő kevés magyar család mellé az Esterházyak szepességi gorálokat telepítettek be. A 19-20. században a falu lakossága 400-500 főt számlált. Szinte kizárólag egymás között házasodtak, földrajzi helyzetükből adódóan pedig a külvilággal ritkán érintkeztek, ezért az utolsó időkig megőrizték nyelvüket és szokásaikat. A lengyelországi hegyekből származó jobbágyok hasonló környezetbe csöppentek, mint ahonnan egy jobb élet reményében elindultak: állattartás, favágás, szénégetés, vadászat jelentette betevőjüket, de egy apró fűrészmalom is szolgálta a falu lakóit.

A kétszer kihalt falu

A trianoni békediktátum a határt a falu főutcáján húzta meg - bár a szláv lakosság a közeli, szlovákok által is lakott Jabloncához (Silická Jablonca) több szállal kapcsolódhatott, egy népszavazáson mégis úgy döntött, hogy Magyarországhoz akar tartozni (hiszen gazdaságilag inkább Miskolc és Szendrő piacaihoz kötődött). E választás bizarr módon később sokba került a derenkieknek.

A rosszul termő földeket birtokló, viszonylag mostoha körülmények közt élő derenkiek gyér bevételeiket időnként orvvadászattal egészítették ki. Az 1930-as évek végén Horthy Miklós, aki többször is a közeli szelcepusztai vadászkastélyban vendégeskedett, medvéskertet alakított ki a környező erdőkben. A rossz szomszédságot jelentő, „útban lévő" lakosokat igyekeztek rábírni az elköltözésre, azonban a zárt közösségnek kevés tagja vállalkozott élete felforgatására. Végül 1943-ban erőszakkal telepítették szét őket, épületeiket pedig lerombolták. Bár anyagilag tisztességesen megfizették a költözködőket, a korábbinál jobb minőségű földeket kaptak, a közösség szétszakadt, és újabb csapásként az 1950-es években nagy részük kuláklistára került. Az utolsó helybéli, aki megtagadta a kitelepítést, az 1960-as évek végéig tartott ki otthona mellett.

Derenk ma

A turistaút mentén fejfára emlékeztető megjelenésű, kétnyelvű (magyar és lengyel) táblák jelzik a házak helyeit, rajtuk a tulajdonosok és új otthonaik helynevei szerepelnek. Az egykori istálló düledező épülete mellett csak az emlékhelynek és kiállítótérnek újjáépített iskolaépület áll már. Az ablaktalan és ajtók nélküli házban Derenk és népessége történetével ismerkedhetünk meg. Közel hozzá kis kápolnát emeltek, a templom helyére kőkeresztet állítottak. A falu harangját az utolsó lakos mentette meg, tőle a szögligeti templomba került.

A „szellemházsor" végében egy tábla jelzi a temetőhöz vezető utat. Innen nagyjából 5 perc sétával érjük el az árnyas sírkertet, melyben számos fakereszt és néhány régi, faragott sírkő árulkodik a múltról.

Derenk az Országos Kéktúra pecsételőhelye.

Ingyenes