Petneházy-rét

A Budakeszi, Nagykovácsi és Adyliget találkozásánál fekvő rétet korábban legelőnek használták, a 20. században azonban fokozatosan elkezdték beépíteni, lekeríteni. Ma a síkabb részét a Petneházy Club épületei, lovardája és futtatói foglalják el, míg a Feketefej és Mély utca által határolt, enyhén rézsűs részt a kirándulók és kutyasétáltatók vették birtokba. A rétről szép kilátás nyílik a Budai-hegység környező magaslataira: kelet felé a Fekete-fej nyitja a sort, tovább pásztázva pedig a Nagy-Hárs-hegy és a kicsit távolabbi János-hegy könnyen felismerhetőek a tetejükön trónoló kilátókról. Dél felé fordulva a Hárs-gerinc lapos gerince tűnik fel, majd nyugatra a Kecske-hát zárja a panorámát.

A rét szélén vezet át a Dömöst Budaörssel összekötő P jelzésű turistaút, amelyen a főváros felé indulva, a Fekete-fej csúcsán keresztül a Nagy-rétre juthatunk el - a két népszerű kirándulóhelyet a Kis-Ördög-árok hegyek között kanyargó medre is összeköti. A P+ jelzés dél felé, a Feketefej utca folytatásában pedig elvezet minket a Budakeszi Vadasparkhoz.

Ki volt Petneházy?

A reformkor végén, a magyar nemzeti törekvések és a nyelvújítás sodrában a Buda környéki hegyek, völgyek, rétek és dűlők - Döbrentei Gábor költő javaslatára – is magyar neveket kaptak az addigi német helyett. 1847-ben a városi közgyűlés határozatban fogadta el az ajánlott neveket, nem sokkal később pedig egy dűlőkeresztelőnek nevezett eseményen, ünnepi keretek között kapcsolódott össze hivatalosan is a rét és Petneházy Dávid (1645—1687) huszártábornok neve. A területet korábban Sonnenwirths Wiese-ként, magyar fordításban Napvendéglős-rétként vagy Napkocsmáros-dűlőként emlegették. Ez a földrajzi név ma is látható a térképeken, a rétet átszelő kerékpárúttól délre eső részt jelölik vele.

A történelmi emlékezet szerint Petneházy (aki korábban Thököly Imre kuruc ezredese volt) ezen a réten toborozta össze tízezres seregét, amelynek élén 1686-ban elsőként tűzte ki a győzelmi zászlót a törököktől visszafoglalt budai várban. Ez utóbbi hőstettet a különböző források másképp írják le, sőt, a korabeli szemtanúk és történetírók között sem volt egyezség, hogy valójában kit illet zászló kitűzésének dicsősége: egyesek szerint Petneházyt, mások szerint Fiáth Jánost. Akárhogy is történt, Petneházy sokáig nem élvezhette a diadalt, mivel ételmérgezésben meghalt – a szóbeszéd szerint német katonák irigységből ölték meg a hős tábornokot.

Ezek a vélt vagy valós eseményeken alapuló történetek, legendák mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy Petneházy – romantikusan eltúlzott – alakja a 19. században több irodalmi műben is szerepelt. Budavár visszafoglalása című grandiózus festményén Benczúr Gyula is őt állította középpontba.   

Ingyenes