Felső-forrás

A Forrás-völgy felső végében található forrás és a körülötte kialakult katlan vadregényes karsztvidék, ami a völgytalpon futó dózerúton, majd az utolsó szakaszon gyalogösvényen közelíthető meg. A katlan délnyugati szegletében, egy méretes, mohás kőtömbökkel „behintett" hegyoldal aljában találjuk a körbekerített vízműházból előtörő forrást.

A víz egy részét vascsövön keresztül a törmelékhalom alá vezetik, ebből egész évben lehet vizet vételezni. Csapadékos időben a forrás körüli lejtőtörmelék tömbjei közül megszámlálhatatlan zubogón keresztül tör a felszínre a víz, ilyenkor látjuk, hogy valójában milyen is volt az egykor mocsaras terület. A mészszemcsékkel feltöltődő, de áradások során kimélyülő patakmeder számtalan kanyart leír a buja erdőben.

Árnyas katlan és őserdei hangulat

A sűrűn benőtt, sziklás lejtők közt a mohával borított kőtömbök és a korhadó fatörzsek őserdei hangulatot árasztanak. A mindig párás, árnyas katlanban korhadékfaló gombák, mohák, páfrányok élnek. A védett völgyben – ahová az erdőgazdálkodás már nem jutott el – matuzsálemi kőris-, juhar- és bükkfák nőnek. A köztük felszínre lépő patak tavasszal gólyahírrel és holdviolával teli vizenyős ligetet alkot, körülötte áthatolhatatlan, párás, őserdőszerű rengetegben vesznek el a meredek, sziklás hegyoldalak. A hűvös, bő vizű karsztforrás otthont ad az alpesi és pettyes gőtének; a forrás alatt szétterülő, mocsaras terület a barna varangy és a gyepi béka élőhelye, ők pedig a fokozottan védett és még a Bükkben is ritka kígyászölyv, békászó sas és fekete gólya táplálékai.

A Kis-fennsík töbröktől hullámos, lankás tája a víz eróziójának lenyomata, de a csapadék itt a repedéseken át szinte azonnal a mélybe szivárog, így nem alakulnak ki igazi völgyek, csak az oldás által megrogyasztott, töbörsoros mélyedések. A Felső-forrásban a fennsík mélyén mozgó karsztvíz lép a felszínre, és a kioldott mészből forrásteraszt, meredek szegéllyel körbevett mésztufakúpot hoz létre. A völgyben lejjebb, a puhább, agyagos, palás kőzetek felszínén már széles, szétterülő völgyfenék figyelhető meg. A forrás felett inaktív forrásbarlangot is találhatunk hatalmas, boltíves bejárattal, míg a fennsíkon látványos víznyelő vezeti a mélybe az éppen megszülető patakot. A Kaszás-réti-visszafolyó torkánál egy régebbi víznyelő megmaradt járatrendszere a Lilla-barlang.

Majdnem víztározó

A Forrás-völgy két legnagyobb hozamú karsztvízfakadását, a Király-kutat és a Felső-forrást is a civilizáció igájába hajtották: mára már föld alatti vezetéken hagyja el a völgyet a forrásvíz túlnyomó része, így a többnyire száraz mésztufagátakon csak szélsőségesen magas vízállás esetén buknak át vízesések. Érdekesség, hogy a Közép-forrás mocsaras vidékén a 20. század derekán a Hámori-tóhoz hasonló, duzzasztott víztározót terveztek, mely Miskolc vízellátásában vett volna részt – szerencsére ez nem valósult meg. Ennek ellenére a vízkivétel miatt kipusztult a patakból az igen ritka halfajta, a tiszai ingola.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes