Sóstókáli templomrom

A 13. században épült egyhajós, egyenes szentélyű templomból nem sok maradt meg a 21. századra, de hajója északi fala és a diadalíve az ahhoz csatlakozó déli fal egy részévevel áll, valamint a szentély falai és boltozatának indításai láthatóak ma is. A nyugati oldalon egy nagyobb kőkupac jelzi a torony egykori létét, a közelben pedig több kőtörmelék a templom köré épült házakra utal. Egy nagyobb, a templomtól nagyjából 150 m-re északra található maradványt egyesek római kori, mások középkori épületként könyveltek el. A Pusztapalotaként emlegetett épület – vagy inkább két épület - környezetét többnyire sűrű növényzet veszi körül, ezért nehézkes az odajutás. A templomrom és környezete még feltáratlan, lehetséges, hogy idővel többet is megtudunk az itt élt emberekről.

A Káli-medencét a 11. és 13. század között telepítették be: eleinte a honfoglaló Kál horka és nemzetsége szálláshelyeként szolgált. A nemzetségbe tartozó Vérbulcsú, majd Koppány lázadása után Szent István király elkobozta a területet, és királyi, illetve királynéi szállásbirtokká tette. 1272 után IV. László király az Atyusz nemzetségnek, valamint a veszprémi esperesnek adományozott itt földeket, majd évszázadokon át a veszprémi püspökség birtokolta a területet.

Bár a templomot fennmaradt iratok nem említik, a falu okleveles említéseiből lehet sorsára következtetni. A 13-14. században Sásdi, Sásdikál néven, majd a 15. századtól Sóstókál néven említik a települést, általában a tulajdonviszonyok változása, valamint az itt élők adózása kapcsán. Utoljára egy 1542-es nemesi összeírásban szerepel a falu neve, ezután több említést nem találni az iratokban. Ebből valószínűsíthető, hogy a törökök 1543-as Balaton-felvidéki portyázása során pusztulhatott el Sóstókál, a templomával együtt. Ezzel sok már környékbeli falu sorsában osztozik: neveiket már csak egykori templomaik romjai őrzik.

A rom különleges helyszínen áll: a Káli-medence közepén, szinte szó szerint. A maradványokat a Köveskál, Kővágóörs, Szentbékkálla, Mindszentkálla és Kékkút határolta lapály háborítatlan, füves részén kell keresnünk, amely a medence vizenyős jellege és egykori mocsarai miatt jól védett helynek számított már a középkorban is. A szinte teljesen fátlan síkon néhány facsoport és a távolabbi hegyek látványa vezeti a szemünket. A medencét vulkáni hegyek koszorúja őrzi: kelet felé a Hegyestű jellegzetes félkúpja, nyugat felé pedig a Badacsony platója emelkedik ki. Ez a panoráma adja a sóstókáli templomrom különlegesen erős atmoszféráját.