Bányapuszta

A házikót körbeölelő csendben nehéz elképzelni, hogy egykor mekkora élet zajlott a bányászati telepen. Ha belevetjük magunkat a csalánosba, a felszín horpadásaiban egykori tárókat ismerhetünk fel, de sem meddőhányóiknak, sem a többi épületnek nem látjuk nyomát. Az erdészlaktól kb. 200 méterre található „Bányapuszta” feliratú tábla jelzi csak, hogy hajdanán mekkora területet foglalt el a telep.

Izgalmas felfedezések

A kb. 14,5 millió éve lezajlott Nagybörzsöny környéki hidrotermális aktivitás során nemes- és színesfémek (jellemzően: arany, ezüst, ólom és cink) ércei váltak ki a magmából, amelynek bányászatát már a kőkorban megkezdték. Évszázadok során időről-időre felhagytak termelésével, hiszen a gyenge minőségű érc gazdaságos kitermeléséhez újabb és újabb, olcsóbb technológiák kellettek. A 18. században reneszánszát élte a környékbeli fémbányászat: a bányapusztai, a kovács-patak-völgyi, illetve a Rózsa-hegy túloldalán található, ún. „Fagyosasszony-tárókban” kitermelt nemesfémeket egy közeli ezüstolvasztó kohóban dolgozták fel. 1785-ben Kitaibel Pál valószínűleg a bányapusztai bányából kapta azt a pár ércmintát vegyelemzésre, amelyek vizsgálata során felfedezte a tellur elemet.

A bányászati telep aztán a termelés megszűnésével átalakult erdészeti teleppé. Jó elhelyezkedése miatt a természetjárók már az első világháború évei alatt „felfedezték”, a két világháború közti időszakban pedig a Bányapusztán átvezető kék-fehér turistajelzés vándorai ifj. Oswald János erdőőrnél jelezhették előzetesen megszállási szándékukat. A háborúban megsemmisült erdészház helyére a Rákosi-korszakban munkásszállást emeltek, majd később, 1964-ben feltárták a környékbeli, már beomlott tárókat, hogy újranyitásuk lehetőségét megvizsgálják. Mivel gazdaságosan kitermelhető ércet nem találtak, nem indult újra a nagybörzsönyi bányászat: az egykori tárók horpaként, tehát felszíni fejtés után hátramaradt gödörként azóta is magukra hagyva emlékeztetnek a múltra.

Foghíjas gyűrű

Ha térképen szemléljük a Magas-Börzsöny egykori óriásvulkánjának lepusztult kalderáját, észrevehetjük, hogy a hajdan körbeérő forma két helyen is „felnyílt”. Észak felé a tektonikai vető hatására kialakult Fekete-völgy szakítja meg a vonulatot, délnyugat felé pedig pont itt, Bányapuszta környékén „kellene” összeérni a Salgóvár, illetve a Nagy-Hideg-hegy felől lefutó gerinceknek. A rés oka a környék már említett hidrotermális folyamataiban keresendő: a forró víz hatására málló kőzetek meggyengülése miatt az egykori kaldera délnyugati oldalán földcsuszamlások sorozata indult meg, így gyakorlatilag „összeomlott” a karéj, és a mai Csarna-patak elődje is erre talált kifolyást eredetileg. Érdekes adalék továbbá, hogy a kaldera felnyílása után az annak központját erodáló patakok teljesen lepusztították a vulkáni működéssel egyidős kőzeteket, így a mai kaldera foghíjas gyűrűje nála idősebb kőzeteket vesz körbe.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes