Taksonyi tanösvény

Félholt tanösvény

A mindössze 800 méteres taksonyi tanösvény fapallóját kifakította a nap és több helyen széttöredezett, egyik-másik faragott madár feje hiányzik, és több információs tábla olvashatatlan.

Az útvonal a Ráckevei-Duna holtága mentén, néhol a sűrű nádasban vezet, ami alapvetően izgalmas koncepció, és így is megvan a maga idillje. A gyerekeket fajátékokkal, a bámészkodni, merengeni vágyókat padokkal próbálták megnyerni a tanösvény megalkotói. Van mit nézni és hallgatni, mert az itteni élővilág rendkívül gazdag, bár az is igaz, hogy a sűrű növényzet miatt inkább csak a fülünkkel érzékelhetjük a zsibongó madárvilágot.

Pezsgő élővilág

Az információs táblákról kiderül, hogy a nádas, illetve a szomszédos úszóláp, amit Szigetszentmiklósról lehet felfedezni, a folyószabályozások után, azaz itt 1926-ot követően keletkeztek; ekkor a flóra és a fauna teljesen átalakult. Halakban most is bővelkedik a holtág: megtalálható itt a kistermetű, ragadozó lápi póc, a meglehetősen ellenálló réticsík, a rózsaszín hasú szivárványos ökle és az angolnára emlékeztető dunai ingola is.

Színes a madárvilág is. A taksonyi vizes élőhely lakója a nyári lúd, a szürke gém, a vízicsibe, a bölömbika, a haris, a dankasirály és a bíbic. Szitakötővel lépten-nyomon találkozhatunk, és a csigák is megtelepedtek a területen, él itt bödöncsiga, kavicscsiga és fülcsiga. A emlősök közül a pézsmapocok, a vízicickány és a törpeegér képviselteti magát.

A háttérben meghúzódó indián szál

A hangos békakuruttyolás többek között a kecskebékának köszönhető, de még mocsári teknőssel is találkozhatunk a vízparton. Az árnyékot fehér füzek, kocsányos tölgyek és fekete nyarak biztosítják, a vízben pedig – a nád és a gyékény mellett persze – kálmos nő. Ez a növény azért érdekes, mert mágikus tulajdonságokat kötnek hozzá: az észak-amerikai indiánok úgy vélték, pozitívan hat az egészségükre, fiatalon tartja őket, emellett afrodiziákumként is alkalmazták.

A kosárfonás a 19. században jelent meg Taksonyban, erre gyékényt, füzet és nádat egyformán használtak. A nádból bútorokat, tetőt, kontyos kunyhót is készítettek, a gyékény alvóalkalmatosságként, kasként, falvédőként vált be leginkább, fűzből sok más egyéb mellett falat, kerítést fontak.

Orchideák, tőzegmoha, páfrányok, sulyom és tündérrózsa is nő a vízben, amit egyik oldalról a tanösvény és szántóföldek, a másik oldalról lakóházak határolnak. A tanösvény végét az 1897-ben kihelyezett határkő környékén találjuk.

Egész évben szabadon látogatható.

ingyenes