Vasas-szakadék

A Visegrádi-hegység délnyugati szélén, a Lajos-forrás és a Kő-hegy között, a Cseresznye-hegy meghasadt északi végén rejtőzködik a kevéssé ismert Vasas-szakadék. Az öreg bükkösből kibontakozó meredek, sziklás hegyoldalban kelet felől nyíló, szűk sikátor 30-40 méter mélyre vezet a hegyet alkotó kőzettömb belsejébe. A mohával és zuzmóval fedett, magasba törő falak között markáns hangulat uralkodik: testközelből megdöbbentően szűk és magas a hasadék, pedig ez csak a törés felszín feletti része. A zegzugos sziklavilág kalandos belsejében rejtett részletek bontakoznak ki, a föld alá vesző barlangi száj is nyílik innen.

A hegy vulkáni anyaga egy földtani „baleset" során nyílt meg. A kemény kőzet a kb. 15 millió évvel ezelőtti Keserűs-hegyi vulkán terméke, amely felváltva produkált hamut és lávát. A vulkán lejtőjének kőzetei újra és újra hatalmas törmelékárak kaotikus összevisszaságában sodródtak lefelé, és felépítettek egy vastag, kemény réteget a tűzhányó szoknyáján. Ezt a kemény, tömbös kőzetet több helyen is látjuk a Visegrádi-hegység tetőszintjén, és ez építi fel a Cseresznye-hegy kidomborodó csúcsát is. Amikor évmilliókkal később a már lekopott felszínt a patakok felszabdalták, a Cseresznye-hegy alatti vízfolyás alámosta a puhább kőzeten nyugvó, vulkáni törmelékes réteget, amely alátámasztását vesztve megroppant és megcsúszott a völgy irányába, hasadékot nyitva a hegy belsejébe.

A törést a behullott törmelék részben elfedte, így bizonyos részei takarva maradtak a felszín alatt - ezeket napjainkban a barlangászok próbálják feltárni. A folyosó végén, kb. 50 méter hosszban kibontott hasadékbarlang rejtőzik, illetve a hegyoldal völgy felőli részén is hasonló bejáratot találtak a törés mentén, amely szintén kb. 50 méteren át folytatódik a felszín alatt.

A szakadék állítólag a csepeli vasmű turistáitól kapta a nevét (ahogy a közeli Csepel-forrás is), de valószínűbb, hogy a vulkáni törmelékeket összecementáló, vöröses színű alkotóelemek állnak az elnevezés hátterében.