Beretzk Péter-kilátó (Szatymaz)

A madaras torony

A Szatymazról induló K▲ jelzésen vagy a Tisza-völgyi Bemutatóháztól a Sirály tanösvény útvonalán jutunk a Beretzk Péter-kilátóhoz. A köríves vonalvezetésű, 6 méter magas, hosszúkás, fából ácsolt épületet a XI. tó mellett, a dankasirályok telepével egyvonalban építették meg 1964 őszén. Két oldaláról egy-egy lépcsősor vezet a széles, tágas, esőtől védett kémlelőteraszra, ahonnan a sűrű nádassal szegélyezett Fehér-tóra nyílik panoráma. A vízfelület bal oldali részén, észak-északkeleti irányban a Korom-sziget sirálytelepének nyüzsgésére figyelhetünk fel. Lakatos Károly így írt a tóról:  „…a Fehér-tó nem egyéb egy nagy madár-vendégfogadónál, melyen milliónyi vízi szárnyasnak vezet át a vándorútja”.

Az épület értékéhez jelentősen hozzátesz, hogy a közeli tórendszer nagy része fokozottan védett terület, ahova tilos belépni – így mégiscsak bepillantást enged a „kulisszák mögé”. Az átadáskor még nemes egyszerűséggel Fehér-tavi nagy kilátónak hívott torony létrehozásának ötletét az adta, hogy az érdeklődők biztos távolból, zavarásmentesen gyönyörködhessenek az akkor még nagyobb vízfelületű tó látványában, és persze a számtalan itt lakó és átvonuló madárban: a sirálytanya lakóiban, a halászcsérekben és persze az igen látványos őszi daruvonulásban.

A dél felé igyekvő darvak minden évben pihenőhelyül választják a Fehér-tó területét; napjainkban mintegy 70.000 példány pihen meg itt Afrika felé vezető útján. Az átvonuló madarak nappal a termőföldeken talált, aratásból megmaradt magokból csemegéznek, majd napnyugtakor tömegesen „húznak be” a ragadozók elől biztonságot jelentő, sekély vízbe. Az együtt repülő darucsapatot a naplemente fényeiben megfigyelni bámulatos látvány. Hogy az élmény teljes legyen, ne ijesszük meg és riasszuk el őket! Emiatt érdemes a környezet színével megegyező ruhát választani, kerülni minden hirtelen mozdulatot, a hangoskodást, valamint fényképezésnél a vakuzást.

A helyszín egyéb értékei

Az építménytől nem messze, nyugati irányban kör alaprajzú, nádfedeleles pihenőt találálunk, aminek a szélén padokat helyeztek el. Már csak azért is érdemes belépni a belső térbe, mert a nádtető minden környezeti zajt kiszűr, és bent akár egy egész csoport is elfér.

A Tisza-völgyi Bemutatóháztól induló, 2 kilométeres Sirály tanösvény táblái a Fehér-tó kialakulásának és átformálódásának történetét, valamint az itt élő, színes madárvilágot igyekeznek bemutatni. A 3. állomás a kilátó tövében van.  

A Fehér-tó atyja

Dr. Beretzk Péter (1894–1973.) a szegedi kórház szülész-nőgyógyász orvosaként dolgozott, sikerét azonban nem ezen a pályán érte el. A madárvilág iránti érdeklődése a közeli vizes élőhelyek felfedezésére, kutatására sarkallta. Sok évnyi munkával tárta fel a Fehér-tó akkor még kiemelkedően gazdag madárvilágának sokféleségét; tudományos kutatásának eredményeit több mint 400 ismeretterjesztő és tudományos cikkben publikálta.

A kilátó lábánál 1987-ben emlékoszlopot állítottak Beretzk Péter részére. A kopjafát Nagy István faragta, a tudóst ábrázoló réz domborművet pedig Papp György készítette.

Beretzk Péternek óriási szerepe van abban, hogy az élővilág még napjainkban is gazdag és sokszínű. Miután az igencsak ingadozó vízhozamú, lefolyástalan területet csatornákkal szabályozták, a vízfelületeket szétszabadalva halastavakat alakítottak ki gazdasági haszon reményében. Az ő közbenjárásának, és sokszor reménytelennek tűnő küzdelmének köszönhetően nyilvánították védetté 1939-ben a Fehér-tó területének jelentős részét – így jött létre 200 hektáron hazánk első madárrezervátuma. A „Fehér-tó atyja” 35 évnyi terepi munkája során közel 260 fajt figyelt meg a tavon. Madárgyűjteményét Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban nézhetjük meg. Halála évében, 1974-ben alakult meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Fehér-tó: „az Alföld legnagyobb szikes pocsolyája”

A fenti, mára sajnos érvényét vesztett idézet Móra Ferenc tollából származik. Nagyjából 150 évvel ezelőtt a területen hatalmas, lefolyástalan szikes tó terült el, igencsak váltakozó vízállással. Szeszélyes „kilengéseivel”, csapadékos telek utáni hóolvadásokkor akár azzal a veszéllyel is fenyegette a szegedieket, hogy a víz elönti a házakat, az aszályos időszakokban pedig teljesen kiszáradt a medre, füves legelővé válva. Ebben a környezetben, a szikes puszta és a mocsárvilág találkozásánál sokszínű, igen változatos vízi élővilág alakult ki, az ember pedig halászott vagy legeltetett.

A vizet elvezető csatornarendszert a Szegedre leselkedő árvízveszély miatt alakították ki. Az óriási vízfelületet később gátakkal határolták kisebb-nagyobb halastavakká. Habár a terület szikes jellege mára megszűnt, a tavak ma is igen népszerűek nemcsak az itt fészkelő vagy telelő, hanem a vonuló madarak körében is.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes