Kiskundorozsmai szélmalom

Megelevenedő molinológia

A malom épületét a helyszínen Vass József gondnok, tiszteletbeli szélmolnár, a malomkutatás tudományának egyik hazai képviselője mutatja be a látogatóknak. A molinológus élményszerűen mesél a malom mindennapjairól, a viharos és szélcsendes időkről, az ipari épület részeiről és működéséről, a molnárok összetett munkájáról – így szinte megelevenedik előttünk a „lisztet járó” szerkezet. Megtudjuk, hogyan indították be a malmot felmászva a vitorla lapátjára, aminek hossza akkor volt ideális, ha „a libát fejbe kólintotta, de a kacsát már nem tudta”. Mire távozunk, tudni fogjuk, mi a szelesbálvány, a sípóka és a kóbura; kiderül, honnan jön a mondás, hogy valaki „felöntött a garatra”, sőt az is logikus lesz, miért van két ajtó az épületen, és ezek miért nem egymással szemben, szimmetrikusan nyílnak.

Egy malom, ami kétszer „támadt fel”

„Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom,

  Levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.

  Mit ér nékem az aranyos levele,

  Ha én magam, ha én magam nem beszélhetek vele…”

- szól a régi, ismert nóta Pap Zoltán által írt szövege, amihez Dankó Pista komponált dallamot. 

Kiskundorozsmán az 1900-as évek legelején 23 szélmalom üzemelt. Az egyetlen „túlélőt”, a ma is látható, felülhajtós malmot 1821-ben építtette Czékus Andor gazda. A gabona, majd takarmány őrlésére használt épületet 1900-ban vette meg Faragó György, aki családi vállalkozásban üzemeltette egészen 1949-es haláláig. Innentől használat és karbantartás hiányában egyre romlott a malom állapota – még annak ellenére is, hogy 1961-ben műemlékké nyilvánították. Sorsát az 1970. évi nagy árvíz és belvíz pecsételte meg: az átázott vályogfalak nem bírták a terhelést, az épület április 22-én összedőlt.

Újjászületését annak köszönheti, hogy a helyiek ragaszkodtak a község utolsó szélmalmához. Az Országos Műemléki Felügyelőség (élén Sisa Béla Ybl Miklós-díjas építésszel) végül felkarolta az ügyet, és úgy határozott, hogy rekonstruálja az építményt – méghozzá, ahol csak lehet, az eredeti alkatrészek felhasználásával. Az összedőlt malom falának anyagát egy helyi vályogvető készítette a környékbeli szikes agyagból, törekből és pelyvából. A romok alól kimentett fa- és vaselemeket mesteremberek által faragott „pótalkatrészekkel” egészítették ki – érdemes megkeresni a gerendákon vagy a szelestengelyen a készítők nevét. Az épületet szilárd alapra helyezték, körülötte téglajárdát alakítottak ki, az üzemképes malom 1973 tavaszára készült el.

A következő időszakban újabb nehézségek adódtak: amikor Kiskundorozsmát Szegedhez csatolták, a tulajdonjogok összekuszálódtak, emellett a karbantartás sem volt szakszerű. A „lélegző” vályogfalra, amit pelyvás sárral vontak be eredetileg, vízzáró réteget húztak, így megszűnt a természetes szellőzése, utat adva a penésznek. A tönkrement vitorlákat túl rövid és fordított állású vitorlákkal pótolták, ami fordított működést eredményezett volna. Az egyre romló állapotú épületet egy idő után már csak kívülről lehetett megnézni. 2005-ben egy heves vihar után a meggyengült, átázott vályogfal részlegesen beomlott, a malmot ismét az összedőlés fenyegette.

A következő év decemberében már hozzáértő szakemberek segítségével újították meg a malmot. A visszaállított „lélegző falat” téglákkal erősítették meg, kívül víztaszító réteg került rá, hogy az eső ne tehessen benne kárt. Idővel a fordított állású vitorlaszárnyakat és a korhadt, fáradt alkatrészeket is lecserélték, így 2011 nyarán, 38 évnyi pihenő után ismét működésbe hozták a szerkezetet, ami a mai napig üzemel. Évente néhányszor átforgatják a vitorlákat, és egy-egy rendezvény alkalmával látványőrlést is tartanak az épületben.

Nyitva április elejétől október végéig kedden, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap 14:00-18:00, csütörtökön 9:00-13:00 között.

• felnőtt: 800 Ft/fő
• diák, nyugdíjas, csoportos: 400 Ft/fő

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2023 októberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!