Pallavicini-kastély (Sándorfalva)

Időutazás a falak között

A 2010-től látogatható állandó tárlataz 1945. előtti időkbe „repít vissza". Megismerkedhetünk a Pallavicini család történetével, és használati tárgyaik, eredeti és korhű bútorok, valamint néhány dokumentum segítségével hangulatképet kaphatunk az életükből. Megelevenedik előttünk az uradalmi élet: láthatjuk, hogyan élte mindennapjait a Dél-Alföldön az arisztokrácia és az őket kiszolgáló személyzet. Képet kapunk a helyi iparosokról a jellemző eszközök, pl. a seprűkészítés kellékeinek megismerésével, és láthatjuk a korabeli alföldi viseletet is.

A kiállítás bemutatja Sándorfalva történetét az alapítástól napjainkig, és felvonultatja jeles egyéniségeit. A tablókon felsorakoznak a település díszpolgárai, élükön az alapító Pallavicini őrgróffal. Megtaláljuk a sorban Budai Sándor népművészt is, aki Kodály Zoltánnal együtt a népzene és népdalok világát kutatta. A tárlaton az általa készített citerákkal és naiv festményeivel is találkozunk. Az általa alapított citerazenekar a mai napig működik.

A település jeles épületeit gyufaszálakból épített maketteken nézhetjük meg, amiket egy helyi nyugdíjas készít szabadidejében. Találkozunk játékos, interaktív feladatokkal: a szemünk helyett a többi érzékszervünket használva, tapogatva, ízlelve vagy illatokat szagolva ismerkedünk meg a helyi jellegzetességekkel. Az elegáns díszterem nemcsak tárlatok, hanem komolyzenei koncertek, bálok, konferenciák, nívós rendezvények és házasságkötési ceremóniák helyszíne is. Lent kávézó üzemel, és itt található a hajdani szivarszoba és cselédszoba is. Az épületet kiszolgáló irodahelyiségek mellett a „citerateremben” gyakorol a citerazenekar.

Érdemes időről időre ellátogatni a kastélyba, ami számtalan időszaki kiállításnak is otthont ad – mindegyik szorosan kapcsolódik a településhez. Láthatjuk a helyi alkotók, kézművesek, népművészek alkotásait, de helyet kap a vadászat is, amit a Pallavicini család leszármazottai még ma is szívesen űznek.

Az „árvízből született” falu és a Pallaviciniek

Az Olaszországból származó nemesi család 1360-ban kapott őrgrófi rangot. Magyarországra akkor kerültek, amikor Giancarlo Pallavicini egy Zichy grófnőt választott feleségül. Az 1853-ban Szegeden született Pallavicini Sándor jogot tanult, majd diplomáciai pályára lépett, emellett szívesen gazdálkodott is. Ő alapította nagylelkű felajánlásával a települést, ahova leszármazottai a mai napig visszajárnak, sőt a család sírboltja is itt található (a temetőben). A kastély udvarán áll a szobra, de Sándorfalva számtalan más helyen is méltón őrzi emlékét.

Hogyan is született Sándorfalva? 1879-ben Szegednél kiöntött a Tisza, elmosva, lakhatatlanná téve a közeli falvakat is. A károkat látva döntött úgy Pallavicini őrgróf, hogy felparcelláztatja területének egy magasabban fekvő, árvízbiztos részét, és ingyenesen biztosítja a telket és a földet az algyői károsultaknak. Közülük azonban sokan ragaszkodtak a megmaradt romokhoz, amit inkább a sajátjuknak éreztek, így a környékbeli szegény parasztok költöztek a területre, amit az őrgróf után Sándorfalvának neveztek el.

A kastély épülete 1882-ben készült el. Eredetileg az uradalmi intéző székhelye volt, majd 2010-ig általános iskola és magtár működött a falak között. Amikor a település saját iskolát építtetett, a feltárásokat és kutatásokat követően az eredeti formába állították vissza az épületet úgy, ahogy az építők megálmodták – így láthatjuk most is.

Nyitva minden pénteken, szombaton és vasárnap 10:00-12:00 és 13:00-18:00 között.