Borsi Rákóczi-kastély (Borša)

A Felső-Bodrogköz jórészt magyarlakta települése, a Szlovákiában, de Sátoraljaújhelytől alig pár kilométerre fekvő Borsi (Borša) kastélyáról első ránézésre egyértelmű, hogy nem reprezentatív célra, hanem hétköznapi használatra épült. Jóllehet, a 2018 és 2021 között végzett felújítás során elnyert külsejével már csak halványan emlékeztet arra a főúri lakra, amelyben 1676. március 27-én a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, II. Rákóczi Ferenc meglátta a napvilágot, puritán, dísztelen falai most is híven tükrözik a funkció győzelmét a forma felett.

Látványos és modern kiállítás 

A Bodrog-parthoz közeli dísztelen falak mögött azonban ma nemcsak egy étterem és egy 16 szobás szálloda, hanem egy páratlanul izgalmas kiállítás is várja a látogatókat. A magyar állam kb. 3 milliárd forintos támogatásával megvalósult helyreállítás keretében elkészült tárlatot a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) oktatóinak, kutatóinak és egykori hallgatóinak csapata állította össze annak szellemében, hogy megszólítsa „a digitalizált világban nevelkedő nemzedékeket is.”

A termeket járva így nem hosszú és száraz szövegek tanulmányozásán keresztül ismerkedhetünk meg a vezérlő fejedelem életével, korával és emlékezetével (ami van, az egyébként mind magyarul is olvasható), hanem ennél sokkal átélhetőbb, interaktív módon. Az egyik szobában, ahol a padlón láthatjuk a 17. századi Európa térképét, Magyarországét pedig abból kiemelve, óriási sakkfigurák jelenítik meg a nagyhatalmak közötti játszmákat. A kastély építésének fázisait egymás fölé helyezett, kivilágítható makettek révén követhetjük nyomon. Az uradalom mindennapjainak jeleneteit – ahogy az emberek halásznak, fát vágnak, kaszálnak vagy épp ökröt hajtanak – kézzel mozgásba hozható fafigurák segítségével eleveníthetjük meg. Be kell merészkednünk a rácsok mögé, hogy végignézhessük Rákóczi sorsdöntő és kalandos menekülését a bécsújhelyi tömlöcből – egy világítótáblára helyezett képregényen. Ugyancsak egy világítótáblán tanulmányozhatjuk a borsi kastély korabeli életének apró-cseprő jeleneteit is; bár a robbantott kép-szerű installáció statikus, akár órákig el lehet nézegetni, ahogy a személyzet tagjai a padláson teregetnek, festik a szobák ablakbélleteit, takarítanak, hordót gurítanak, mángorlóval csépelik a mosott ruhákat, a gyerekek játszanak és vizet fröcskölnek egymás szemébe az udvaron, a ludak egy kutyát kergetnek, a főúri lakosztályban pedig épp zajlik az ebéd. Nem nehéz elképzelni, milyen hihetetlenül mozgalmas, színes és zajos lehetett itt egykor az élet.

Noha a kastély eredeti berendezéséből szinte semmi nem maradt fenn, a „Rákóczi három születése” című kiállítás ügyesen hidalja át ezt a problémát. Az első rész a család „Ferkójának” várva-várt, tényleges világra jöttéről szól, érdekes betekintést nyújtva a várandósággal, a születéssel és a gyerekneveléssel kapcsolatos 18. századi szokásokba, ismeretekbe és hiedelmekbe. (A későbbi fejedelem egyébként minden bizonnyal nem a kiállítás során is megtekinthető helyiségben sírt fel először, ahogy a hagyomány tartja, hanem a női szárny egyik, ma a szállodához tartozó szobájában.) A második rész azt mutatja be, hogyan lett Rákócziból szabadságharcos, és a szatmári béke 1711-es megkötése után hogyan kényszerült hírhedt rodostói száműzetésébe. A harmadik rész pedig az emlékezetével, és a főleg az 1906-os kassai újratemetése után szárnyra kapó kultuszával foglalkozik: a tárlat egyik legizgalmasabb része az a terem, ahol a kis bélyegképekből álló Rákóczi-portré előtt kihúzható, kivilágított tematikus tablókon fedezhetjük fel a fejedelem emlékét őrző filmeket, rádióműsorokat, festményeket, épületeket vagy épp utcaneveket.

Két körpanorámás vetítés és egy szabadulószoba is gondoskodik róla, hogy akár fél napot el lehessen izgalmasan tölteni a kastélyban. Utána pedig lehet sétálni egyet a park rövid cölöpsétányán, amíg a gyerekek a modern játszótéren vezetik le a fölös energiáikat.

A borsi kastély hányattatásai

A Bodrog töltésétől karnyújtásnyira, daliás gesztenyefák árnyékában álló, vízzel körbevett, U-alakú épület a 17. század derekán, nagyjából épp a II. Rákóczi Ferenc születéséig tartó időszakban élte virágkorát. A család tudatosan választotta ezt a helyet a nagy eseményre: fényűzőbb kastélyaival ellentétben itt nem állomásozott osztrák katonaság, így Rákóczi édesanyja, Zrínyi Ilona már a várandóssága utolsó hónapjaiban Borsiba költözött.

Borsi (a település nevét Bors vezérre vezetik vissza) már egy 1067-es oklevélben megjelenik, a második évezred első századaiban hol Patak, hol Ujhely tartozéka volt. Maga a kastély feltehetően két udvarház egyesítéséből jött létre: az elsőt, amelynek a maradványai a jelenlegi nyugati szárny északi sarkánál fedezhetők fel, 1559 táján kezdte építtetni Henyely Miklós ónodi, később füzéri várnagy, aki részt vett Szigetvár 1556-os védelmében is. Miután Gyula 1566-os ostroma során elesett, a birtoka vejére, Zeleméry Kamarás Miklósra, a tokaji várkapitányra szállt. Ő emeltette a második kúriát – a kiállításon is látható kandallópárkányba vésett évszám tanúsága szerint ez 1579-ben már biztosan állt, de ma csak a nyugati szárny déli végénél láthatunk belőle valamit.

Borsi 1616-ban, I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna házasságával lett a Rákócziak birtoka. A két, már álló kúriát a fejedelem hitvese bővíttette ki egy nagyobb reneszánsz várkastéllyá, megépítve a női szárnyat. Ezzel köszöntött be a létesítmény fénykora, ám alig pár évvel II. Rákóczi Ferenc születése után, 1688-ban a kurucok Fekete János vezetésével felégették, miután Munkáccsal együtt I. Lipót osztrák császár tulajdonába került. Azt követően, hogy még gyermekkorában elhagyta szülőhelyét, tudomásunk szerint a fejedelem csupán egyetlen alkalommal látogatta meg azt újra: 1707. december 3-án, amikor átutazóban itt fogyasztotta el az ebédjét.

A kastély állapota már közvetlenül a kuruc támadás után, az 1690-es években leromlott. Bár kisebb renoválásokra a 18-19. században is sor kerülhetett, régi fényét és funkcióját többé nem nyerte vissza, a legjobb esetben is gazdasági céllal hasznosították. Az első jelentősebb felújítására 1940-ig várni kellett, amikor Lux Kálmán vezetésével múzeumot szerettek volna kialakítani belőle – valójában ekkor épült a jelenleg az étteremnek is otthont adó keleti szárny, illetve (egy rövidebb barokk árkádsor meghosszabbításaként) az L-alakú, boltozatos folyosó a nyugati és az északi szárny mentén. A II. világháborút követően a megszokott, hányattatott kastélysors várt a borsi építményre is: volt laktanya, termény- és áruraktár, általános iskola és óvoda, de még múzeumi tárgyakat is tartottak benne.

1990-ben Borsi önkormányzatának tulajdona lett, és a Rákóczi Egyesület vette kezelésbe. Átfogó renoválására azonban egészen Áder János magyar és Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök 2013-as találkozójáig nem volt keret, amikor a két államfő végre megállapodott egy közös erőfeszítéssel elvégzendő felújításról. A Teleki László Alapítvány és a II. Rákóczi Ferenc Nonprofit Szervezet által koordinált munkálatok 2018-ban kezdődtek, és 2021 nyarán fejeződtek be.

A kiállítás, a körpanoráma-vetítés és a szabadulószoba nyitvatartása:

május 1.-szeptember 30.:

• hétfő: szünnap
• keddtől vasárnapig: 10:00-18:00

október 1.-február 28/29.:

• hétfő: szünnap

• keddtől vasárnapig: 10:00-16:00

Utolsó belépés: a zárás előtt egy órával.

Ünnepnapok és a nyitvatartás egyéb részletei itt érhetők el.

Kiállítás

• Felnőtt: 10 EUR
• Diák/nyugdíjas/fogyatékossággal élők: 5 EUR
• Családi (2 felnőtt és min. 2 gyermek): 23 EUR
• Csoportos (15 fő felett): 8 EUR/fő

Az adatok csak tájékoztató jellegűek, és a 2025 októberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a honlapon, és ha eltérést tapasztalsz, írd meg nekünk!