Nagykálló történelmi városközpontja

Mocsárból város

Az 1200-as években a kunok és tatárok által rendszeresen kifosztott, mocsaras területen földbe vájt, náddal fedett tetejű házakban lelt menedéket a lakosság. Néhány emberöltővel később szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően Kálló a környék gazdasági és kereskedelmi központjává nőtte ki magát. 1457-ben a települést uraló Kállay család megépíttette a várkastélyt, amely a török támadáskor porig égett. A védelem megerősítése miatt fogtak bele egy vár építésébe.

Egyszer volt, hol nem volt – a kállói vár

Habár Magyarország egyik legkorszerűbb erődjeként tartották számon a 16. század második felében, a kállói várat hiába keressük a helyszínen, semmit nem találunk belőle – a régészek is csak komoly nehézségek árán tudnak képet alkotni róla.

Az erősség hajdan a végvárrendszer Tokajtól Szatmárnémetiig tartó láncolatába illeszkedett. Az építményt az akkori legmodernebb mérnöki technológiával alakították ki, hogy megvédje a területet a Habsburgokkal szemben. Az úgynevezett óolasz bástyás rendszer újdonságként tört be a „divatos”, magas falakkal körülvett lovagvárak közé – utóbbiakat az egyre fejlettebb tüzérség könnyű célpontként közelítette meg, és bombázta szét.

Az újítás egyik részét a csillag alaprajz jelentette, melynek csúcsaiba kiugró, szögletes füles bástyákat építettek, azokba ágyúkat telepítettek. Ezzel a megoldással eltűntek a könnyen támadható holtterek, minden irányból tudták pásztázni az érkezőket, ami miatt a falakat nem lehetett többé a hagyományos módszerekel ostromolni. Emellett rondellákat, kör alakú ágyúbástyákat telepítettek mindenhova (főleg centrális pozícióba), hogy onnan is lőhessék az ellenséget. Az olasz bástyás erődrendszer óriási jelentősége, hogy a védelem felülkerekedett a támadókkal szemben.

Mi a magyarázat rá, hogy a 16. század egyik legkorszerűbb erődítményéből ma semmit nem láthatunk Nagykállóban? A Rákóczi-szabadságharc után, 1709-ben egy rendelet végrehajtásaként sok másikkal együtt ezt az épületet felrobbantották. Mégsem veszett el teljesen:  maradványaiból épült a Szabadság tér szélén álló református templom harangtornya, amely napjainkban a Nyírség legmagasabbja.

Hajdúváros

1603-ban Bocskai nemcsak a hagyományos hajdúvárosokba, hanem Kállóba is hajdúkat telepített. Ők folyamatos összetűzésben voltak a helyi lakossággal – végül Hajdúböszörménybe vitték át őket. A kállói vár miatt a Habsburgok tartani igyekeztek ezt a területet, nem akarta átengedni a magyar rendeknek, ezért komoly politikai csatározások folytak Kálló hovatartozásáért, amely gyakorlatilag végig az udvar kezén maradt, kivéve a Rákóczi-szabadságharc idejét, amikor rövid időre gazdát cserélt.

Vármegyeháza – tébolyda – kórház

A hosszúkás térnek a református templommal átellenes végében álló díszes, sárga épület az egykori vármegyeháza. Kálló a Kállay családnak köszönhetően a 16. századtól az 1870-80-as évekig Szabolcs vármegye központja volt (utána Nyíregyháza vette át ezt a szerepet). A falak között tartották a vármegyei gyűléseket, itt volt a politika és közigazgatás centruma. 

Mivel ebben az időszakban még nem volt megfelelő mérnökképzés, hiányoztak a magyar építészek, emiatt "importálták" a barokk építészeket. A Kállay-család Olaszországból hozatott mestert,  Salvator Aprilist, aki ezt az épületet és a család birtokközpontjában, Kállósemlyénben lévő Kállay-kúriát is tervezte. (A két épület között sok hasonlóság fedezhető fel, bár az utóbbi számos átalakításon, átépítésen esett át.)

Az épület legszebb része az erkéllyel egybeépített, faragott kőkapu. Kialakításának egyik különlegessége, hogy a csapadékvizet földalatti csatornarendszerben vezették el alatta és a város alatt – a legenda szerint ezen keresztül szökött meg a főépülethez csatolt börtönből Farkas Samu. A fegyintézet már nincs meg, de egy része még megtekinthető a tüskés gerendapadlóval, ami sejteti, hogy a vallatópincébe kerülni nem volt kellemes élmény. Csakúgy, ahogy az „egyes” nevű fénytelen, szűk, alacsony helység sem, melyben csak görnyedve lehetett elférni. A funkcióját vesztett épületben 1895-től a Nagykállói Magyar Királyi Tébolyda üzemelt; napjainkban a Sántha Kálmán szakkórház működik benne. Egyébként a híres belgyógyász, Korányi Frigyes a város szülötte.

Kálló azért vesztette el a vármegyei központi szerepkört, mert nem engedték behozni a vasutat a településre, ami a dualizmus korában a gazdaság megerősödésének egy fontos alapkritériuma lett volna. Ők elutasították a lehetőséget, Nyíregyháza viszont tárt karokkal fogadta – és közlekedésföldrajzi szempontból is jobb választásnak bizonyult, hiszen kedvezőbb adottságai voltak, mert a környék szinte összes útja ott futott össze. Ettől kezdve Kálló fokozatosan elvesztette a jelentőségét. Jelenleg 12-13 000 ember él a városban, amely járási központ.