Muzsikaház, Fertőd

A ház funkciója többrétű. 1994-ben nyitották meg a Haydn emlékszobát, ezen kívül itt működik a Joseph Haydn Zeneiskola kultúrtörténeti jelentőségű kottatárral, amelynek kamaratermében koncerteket is tartanak. Az épületben található még Fertőd polgármesteri hivatala, a városi könyvtár és a helytörténeti kiállítás is, ami Süttör és Eszterháza múltját mutatja be (1950-ben egyesült a két település, és vette fel a Fertőd nevet).

Haydn Fertődön

Esterházy Pál Antal herceg udvari karmestere, Gregor Joseph Werner 1761-re már nagyon idős és beteges volt, zenei ízlése pedig akkorra már igencsak maradinak számított. Ez is közrejátszott abban, hogy a herceg szerette volna megújítani az együttesét. Ehhez kapóra jött neki a hír, hogy az addigra meglehetősen nagy hírnevet szerzett Joseph Haydn zenekara feloszlott, ezért munkát ajánlott neki. A szerződést Haydn 1761. május 1-jén írta alá, így elkezdhette működését, mint másodkarmester az Esterházy-udvarnál Kismartonban.

Haydn-nek karmesterként naponta kellett a zenekarral és az énekesekkel próbálnia, valamint az előadásokat vezetnie, ezenkívül neki kellett az előadandó művek nagy részét megírnia. Hivatalnokként is helyt kellett állnia: könyvtárosként, hangszertárosként és személyzeti főnökként is dolgozott.

Nem sokkal Haydn alkalmazása után Esterházy Pál Antal 1762. március 18-án meghalt. Mivel nem volt gyermeke, öccse, Miklós vette át az örökségét. Nagyívű tervei voltak udvara felvirágoztatására, ezért építőmestereket fogadott fel a család tulajdonában lévő sarródi vadászkastély átformálására, bővítésére. Ebből a kezdeményezésből jött létre a fertődi Esterházy-kastély, amelyben a hercegnek virágzó zenei életet kellett kiépíteni.

1766-ban Werner meghalt, és ezzel Haydn lett az udvar első karmestere. Haydn rengeteg tehetséget gyűjtött maga köré, akik a kezei alatt magas színvonalú előadóművészekké fejlődtek. A megfelelő fizetség sem volt probléma, mivel ekkoriban a herceg még a császári udvarnál is jobban megfizette muzsikusait.

Esterházy "Fényes" Miklós herceg nagyjából 1766-tól szinte minden nyarat a Versailles-i palota mintájára épített új rezidenciáján töltött, sőt, a nyári időszakot egyre jobban igyekezett kitolni. A zenészek családjai azonban továbbra is Kismartonban éltek, ezért olykor nagyon nehezükre esett kivárni, amíg ismét visszatérhettek ide. 1772-ben például a herceg tíz hónaposra duzzasztotta fel a nyári tartózkodást. A zenész férjek megrettenve a hírtől, Joseph Haydnhoz fordultak tanácsért. Haydnnak ekkor támadt az az ötlete, hogy ír egy szimfóniát, amelynek során egyik hangszer a másik után elnémul. Ez lett a híres Búcsú-szimfónia. Az előadáson minden muzsikus azt az utasítást kapta, hogy mihelyt végzett a szólamával, oltsa el gyertyáját, csomagolja össze kottáját, és hangszerével hagyja el a termet. A herceg az anekdota szerint megértette a célzást, és már másnap parancsot adott az indulásra.

Fertődön – akkori nevén Eszterházán – folyamatosan foglalkoztatták a zenészeket és az énekeseket: hetente két-három operaelőadást és két hangversenyt rendeztek. Ezen kívül rendszeresen szólt kamarazene is a herceg magánlakosztályában. Gyakran egy magasabb rangú vendég fogadásakor teljesen felfordult az udvar élete. Mária Terézia 1773-ban Eszterházán tett látogatása például különösen jeles eseménynek számított, Haydn a hasonlóan magas rangú vendégek fogadása alkalmából komponálta operáit. 1776-ban állandó operatársulat létesült, 1768-ban pedig felavatták az új operaházat is, amelynek 1779-ben a nagy része leégett, de ettől függetlenül a tűzvész napján operaelőadást rendeztek a sebtében átalakított Marionettszínházban.

Az újjáépített operaházat La fedelta premiata (A hűség jutalma) című operájával nyitották meg 1781. február 25-én. További két opera után Haydn felhagyott az operakomponálással a hercegi udvar számára, ennek oka azóta is ismeretlen. Összességében azonban elmondható, hogy Haydn a korabeli Európa egyik legjobban felszerelt színházának állt az élén. A színház fénykorában huszonöt énekes állt a rendelkezésére, a zenekar húsz hivatásos zenészből állt. 1790-ig, vagyis Pompakedvelő Miklós haláláig, több mint száz opera hangzott el Eszterházán, az előadások száma pedig meghaladta az ezret.

A Fényes Miklóst követő II. Esterházy Miklós herceg nem kedvelte Eszterházát, így a nyári hónapokat Kismartonban, a télieket pedig Bécsben töltötte, ezzel lényegében véget ért a kastély aranykora.

Erről az fénykorról vehetünk zenetörténeti látleletet a Muzsikaház Haydn-emlékszobájában, de a helytörténeti kiállításon végigkövethetjük a település teljes történetét is, amely szervesen összefonódott az Esterházy családdal.

Haydn emlékét a Muzsikaház homlokzatán az Esterházy Pál által állíttatott domborműves tábla őrzi, Bory Jenő szobrászművész bronz reliefje 1932-ben készült. A Haydn-emlékszobában a zeneszerző mellszobra, műveinek másolatai és egyéb dokumentumok láthatóak.

A múzeumlátogatásra egész évben jelentkezni lehet az alábbi telefonszámokon: (36) 99/537-013 (36) 99/370-209

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2026 márciusi  állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!