Keleméri Mohos-tavak

Mindkét láp suvadással, azaz lejtőcsuszamlással keletkezett - a nagyobbik 25 ezer, a kisebbik 15 ezer évvel ezelőtt. Mivel akkoriban, a jégkorban a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlat uralkodott, ennek egyes növényzeti emlékeit a hűvös mélyedésben ülő tavacskák megőrizték. Ezért különleges vegetációjuk szükségessé teszi védelmüket, mely természetvédelmi terület formájában öltött testet.

A kezdetben nyílt felületű tavak az évezredek során lassan feltöltődtek, elmocsarasodtak. Ha közel lépünk, láthatjuk a legfelső, mohos réteget, mely buckaszerűen dudorodik a felszínen, alatta másfél méter mélységbe nyúlik a tőzegmoha. A két láp lefolyástalan, vizét csak a csapadék- és talajvíz táplálja. A part közelében, ahol szűk sávban nyílt vízfelületet találunk, békalencsés-hinaras társulás lakja a lápot, beljebb mocsári magasságos, tőzegmohás fűzláp és dagadóláp, tőzegmohás nádas, illetve keskenylevelű gyapjúsásos él a területeten. A fásszárú növényzet azonban egyre nagyobb életteret követel magának. Amióta kutatják,  több mint 70 edényes növényfajt azonosítottak a lápokban. Legértékesebb növényeik a glaciális reliktumok, azaz maradványok: a hüvelyes gyapjúsás, a vidrafű, a kereklevelű harmatfű. A 14 tőzegmohafajt laikus szemmel nem fogjuk tudni azonosítani, de a molyhos nyírt és a füles füzet van esélyünk felismerni. Mivel a Mohos-tavak elszigetelt, teljesen más vegetációba ékelődő lápok, ráadásul parányiak is, ezért állatviláguk nem igazán gazdag.

Keleméren az Aggteleki Nemzeti Park felújított parasztházában, a Mohos-házban a lápról szóló kiállítást tekinthetjük meg.