Tiszaalpári földvár

Történelmi átvágások

A ma különálló magaslatok egykor egybetartoztak, részei voltak annak az összefüggő löszfalnak, ami Tiszaalpártól Csongrádig ma is követhető. A stratégiai szempontból kedvező kiemelkedésen a bronzkor embere kb. 3500 éve földvárat épített, és a vatyai kultúra települési szokásainak megfelelően „leválasztotta” róla a mai Templomdombot, amelyen a külső településrészt, a „nyílt telepet” alakították ki.

Az alpári földvár történelmének következő rétege az Árpád-korhoz köthető. Anonymus Gesta Hungarorum c. művében „alpári csatamezőként” hivatkozik a helyre, ahol a honfoglaló Árpád hadai 894-ben legyőzték Salanus (Zalán) bolgár fejedelem csapatait (az eseményt Vörösmarty is megéneklni a Zalán futása c. eposzában). Anonymus szerint az alpári földvár volt Salanus székhelye, ám erre semmiféle régészeti bizonyíték nincs – ugyancsak nincs az alpári síkon lezajlott ütközetre, ami nagy valószínűséggel meg sem történt. Ugyanakkor a helyi identitásban fontos szerepet játszik a honfoglalás és az alpári csata mítosza: a tiszaalpári templom mellett Árpád fejedelem szobra áll, de nem véletlen nevezték el Árpádtelepnek és Árpádszállásnak azokat az egykori falvakat, amelyek mára Tiszaalpár és Lakitelek egy-egy településrészévé váltak.

Árpád-kor

A vár csak a 12. században épült újra, ekkor a Kalán nemzetség egyik tagja a bronzkori sáncok megmagasításával, illetve a kora közpkorra jellemző rácsos faszerkezet kialakításával hozott létre földvárat, de jelentősebb épület nyomát nem találták a régészek, így funkciója minden bizonnyal csak védelmi volt, lakni nem laktak benne. Jelentőségét rövid időn belül – minden bizonnyal a tatárjárás idején – elvesztette; a 13. század és a 19. századi folyószabályozások között a Tisza folyamatosan alámosta a löszfalat, így a várnak kb. a 3/5-e eltűnt (a sáncok ezért nem érnek körbe a dombtetőn), Tiszaalpár lakossága pedig a meredélyt más, békésebb célra hasznosította: pincéket vájt belé.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes