Rékavár

A várat közelítve egyértelműen kirajzolódik a terep legvédhetőbb, még éppen beépíthető pontja: a kezdetben lapos hátat egyre meredekebb lejtők szegélyezik, ahogy az Óbányai- és a Réka-völgy szorongatja a hegytömb elkeskenyedő orrát. A kiszögellés hátán beszűkül a tér: a csekély magasság ellenére elsősorban bükkökkel és tölgyekkel elegyedő, sűrű hárserdő jelenik meg, és furcsán zegzugos, hullámos terep kényszerít rövid kaptatóra. A hajdani Rékavár tekintélyes sáncgyűrűin kelünk át, behatolva ezzel az elbontott sasfészek területére. A homályos, szürkés rengeteg, a falak köveinek halmai és a jól látható földemelvények máig érzékeltetik, hogy egykor alaposan átalakíthatták, és komoly védelemmel láthatták el a hegytetőt. Évszázadok pusztulása és magánya ellenére is érezhető a régi erősség jelenléte, a nagyobb romok hiányában is hangulatos és látogatásra érdemes a várhely.

Eredetéről korlátozott tudás áll rendelkezésünkre: ásatásokkal még nem bizonyított, de sejthetően a tatárjárás előtt épülhetett az erősség, ám az illír vagy kelta eredet sem kizárt. Egy 13. század végéről ismert oklevél homályos utalást tesz a „nádasdi várra", amit egy bizonyosabb említés követ a 14. század elejéről. A tulajdonos Kórógyi családot hűtlenségük okán Károly Róbert megfosztotta várától, ám később visszakapták I. Lajostól. Egy évszázaddal később már a Marótiak, majd sejthetően a Nádasdot birtokló Csupor Miklós tulajdona volt. A következő századokból nincs ismert feljegyzése, és a régészek sem találtak olyan anyagot, mely szerint a mohácsi csata után még állt volna - viszont abban biztosak, hogy tűz pusztította el. A 19. században Rákvárként említik a romokat, nevét pedig a szomszédos völgytől örökölhette, amit viszont patakjának rákállománya után emlegettek így (ez változott később Rékára).

A hosszúkás, kb. 200 méter kiterjedésű, legszélesebb pontján 36 méteres várról érdekes ábra tekinthető meg a hegy tövében, egy tájékoztató táblán. A hagyomány (és egyes történészek) szerint itt született Skóciai Szent Margit, akinek atyja, Száműzött Eduárd nem csupán Magyarországon élt, de Szent István király rokonával, Ágotával kötött házasságot, és földeket kapott Nádasd környékén. A hajdani vár védhetőségét, kiváló pozícióját mi sem bizonyítja jobban, mint a sziklássá szűkülő bércorron lefelé tartó útvonal, amint a sáncokat elhagyva meredeken hajlik alá a völgybe. Esős időszakon kívül jól járható a csapás, és szép, regényes környezetet szel át. 

A várrom területét sűrű erdő fedi, és a balkáni eredetű ezüsthárs színesíti, amelyet szív alakú leveléről, annak pedig ezüstös fonákjáról könnyű azonosítani. A hőségek ellen védekezve megfordítja leveleit, ezzel csökkentve párologtatását - ezért a szembenső magaslatokról nézve a hársak világos lombkoronája szabályosan kirajzolja a Rékavár helyét. 

A várhelytől délnyugatra, a sáncokhoz közel esőbeálló nyújt menedéket a viharok elől.