A Váraljai-parkerdő tavai

Váralja szélén, valójában a falutól már kilométerekre, mielőtt a Mecsek erdősége végleg bekebelezné a tájat, három apró tó sorakozik erdei környezetben. A völgy kiszélesedő szakaszán kellemes fekvésű, tágas tisztás terül el; a szélén, a Farkas-árokból érkező patakon duzzasztották fel a tavakat, amikor 1977-ben nekiláttak a parkerdő kialakításának, és ifjúsági tábort is építettek. A parton három sajátos kialakítású, meglepő méretű (és két szokványosabb) esőház csúcsosodik, de padok, asztalok, tűzrakó helyek is szolgálják az érkezőket. Az esőbeállók méretét a hétvégi, pezsgő kirándulóéletre szabták, és a dombok lábánál fekvő, tágas, vízparti placc, valamint az erdőben gázlókkal kanyargó patak együttesen tényleg elsőrangú, hétvégi, családi célponttá emelik a helyszínt. Igaz, étterem vagy büfé nem áll rendelkezésre helyben, így csak a saját készleteinkre támaszkodhatunk. A tábor viszont szálláshelyként működik.

A tavak eredetileg a nagyobb, illetve a hirtelen érkező árvizek felfogására szánt záportározóknak épültek, majd hamar kedvelt horgászhellyé váltak. Az alsó tó erdős partján hangulatos ösvény fut; a középső és a felső természetesebb környezetben terül el, horgászokat leginkább a középső partján látni.

A tavakat tápláló patak a Mecsek egyik leghosszabb völgyéből (és egyébként egyedüliként Tolnához tartozó szeletéből) érkezik, fejezete fölött a környék legmagasabb csúcsai, a Dobogó és a Szószék emelkednek. Tömbjük bőséges utánpótlással táplálja a patakot, ami ezen felül a kilométereken át kanyarodó völgyben felszínre serkenő vízfakadásokat is magába gyűjti. A hegység szerkezetileg alaposan összetöredezett, javarészt mészkőből felépülő kőzettömegének résrendszere kifejezetten sok forrást éltet errefelé. Újabban azonban így is egyre gyakoribb, hogy a patak a nyári szárazságok idején elapad.

Érdemes feljebb sétálni a Farkas-árok összezáródó, természetessé váló völgyében, vagy a legelők tágas panorámájáért felkapaszkodni a szomszédos dombra a S+ jelzésen.

Ingyenes