Dobogó-erdő

Hazánk két szabályozatlan folyója, a Pinka és a Rába közös árterében találjuk a Dobogó-erdő gyertyános-tölgyes világát, melyet a gyepszintet februártól áprilisig virágba borító geofiton növények tesznek különlegessé. A tavaszi tőzikék képviseltetik magukat a legnagyobb egyedszámmal, de nyugati csillagvirágot, odvas és ujjas keltikéket, valamint szellőrózsákat is láthatunk itt nagy mennyiségben. Az erdőt északról határoló Pinka folyó gyors folyásával, a délről határoló Rába meanderező medrével és lefűződő holtágaival varázsolja el az ide érkezőket.

A Dobogó-erdő tanösvény

A 2 kilométer hosszú, 10 ismertetőtáblával rendelkező tanösvény a Dobogó-erdő állat- és növényvilágát és az azt közrefogó Pinka és Rába folyók jellemzőit mutatja be. A tanösvény táblákkal jelzett útvonaláról letérni tilos, hogy ne tapossuk le a gyepszintet. A tanösvény nemcsak a gyertyános-tölgyes erdő világávan vezet körbe, hanem érinti a Rába holtágait, mocsaras nádasait, valamint a Rába és a Pinka jelenlegi folyómedreit is.

A Dobogó-erdő növényvilága

A Dobogó-erdő területe az ártér magasabb térszínén található, melyet az áradó folyók csak ritkán öntenek el, így keményfa ligeterdő borítja. Az erdőgazdálkodás előtti időkben kocsányos tölgy, magyar kőris és vénicszil erdőtársulás jellemezte, azonban a helytelen gazdálkodásnak köszönhetően ez napjainkra megváltozott. A napjainkban itt található gyertyános-kocsányos tölgyes társulás dús lombkoronájú, sűrűn elhelyezkedő egyedeivel erősen záródó erdőt hozott létre, csupán lombfakadás előtt jut elég fény a cserje- és gyepszintre. Ennek köszönhetően az erdő cserjeszintje szegényes, a gyepszint csupán kora tavasszal gazdag.

A hóolvadást követően jelennek meg a Dobogó-erdőben nagy számban élő geofiton növények, melyek virágzása és termésük beérése is megtörténik az erdő lombkoronaszintjének záródásáig, amikor is visszahúzódnak a földbe. Először a hóvirágok bukkannak elő, aztán általában február közepétől előbújnak a tavaszi tőzikék is, melyek milliós egyedszámmal képviseltetik magukat, fő virágzásuk idején fehérré varázsolva a gyepszintet. A tőzikékkel egyidőben jelennek meg a lila színben pompázó nyugati csillagvirágok; márciustól fehér vagy lilás-rózsaszínes változatú odvas és ujjas keltikékkel, lila és rózsaszín virágokkal egyaránt rendelkező pettyegetett tüdőfűvel, valamint fehér szellőrózsával is találkozhatunk nagyobb mennyiségben.

A Dobogó-erdőt szegélyező folyók: a Pinka és a Rába

Az ausztriai Wechsel-hegység déli oldalában eredő Pinka a Rába legjelentősebb vasi mellékfolyója, hazánkban döntően szabályozatlan mederben folyik, szélessége 20-30 méteres, közepes vízhozama 3-5 m³/s, azonban áradások idején elérheti a 200-300 m³/s-ot is. A Pinka 100 km megtétele után, a Dobogó-erdőtől légvonalban mintegy 2 kilométerre keletre torkollik a Rábába.

A Duna egyik legjelentősebb hazai mellékfolyója, a Rába az ausztriai Almenland vidékén ered, majd 289 km megtétele után torkollik a Mosoni-Dunába Győrnél. Szélessége hazánkban 30 és 50 m közötti, vízhozama rendkívül széles határok között mozog: míg középvízhozama 24 m³/s, nagyvízhozama 900-1000 m³/s! A Rába dobogó-erdői szakaszán középszakasz jellegű, az Alpokból igyekvő víz sebessége ideérve már lecsökken, ezért a folyó e részére a meanderes (kanyargós) meder jellemző. A folyókanyarok domború, belső oldalán a folyó építő munkája (a hordaléklerakás), a homorú, külső oldalán pedig az eróziós munkája (a folyópart kimosása) megy végbe. A kanyarulatok folyamatosan fejlődnek: a túlfejlett ívek lefűződnek, közben új ívek keletkeznek. A lefűződő holtágak ideális életteret biztosítanak többek között a kétéltűeknek; a madarak – többek között a tanösvény tábláin látható jégmadár – döntően táplálkozás céljából érkeznek a morotvák környékére.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes