Szent Mihály-templom (Csempeszkopács)

A csempeszkopácsi templom a település eredetileg Kopács névre hallgató részén épült a 12. században (a falu Csempeszháza és Kopácsi összevonásával jött létre, a térképre pillantva jól látszik ma is a két településrész). A mesterséges dombra az 1250-es években emelhették a román stílusú templomot: a falakat alkotó téglákat helyben égették ki, míg a dombhoz kitermelt földből egy széles árok keletkezett az istenháza körül. Tornya néhány évtizeddel később épült, de ezzel együtt is látszik messziről, mennyire arányos az épület minden részlete. Az építés harmadik fázisa a 17. századra tehető, amikor megépült a belső térben a boltíves karzat, amely a férőhelybővítést szolgálta, talán éppen akkor, amikor az evangélikusoké volt az épület (1526-1663 között), amelynek egyébként 1342-ben már biztosan Szent Mihály arkangyal volt a védőszentje.

A sövénnyel kerített, egyszerűségében gyönyörű épület körül valaha temető volt, ma zöldellő gyep és fák veszik körbe. A fehérre meszelt torony ikerablakai éppúgy vonzzák a tekintetet (figyeljük meg a díszes faragású oszloplábazatot), mint a déli falon található díszes, bélletes kapu, vagy a párkányzat ívsoros kialakítása. A téglákkal való díszítettség arra utal, hogy a külső falakat alapvetően vakolatlannak szánták – és valóban kellő díszítettséget adnak a tégladíszek. A vörös nyerstégla nagy részét helyben égették, de az építés során felhasználtak korábbi, római korból származó épületek falazóanyagából kikerült téglákat, sőt, még egy sírkőtöredék is előkerült a feltárások során. Érdemes tehát körbejárni a templomot, mielőtt a kapuhoz lépnénk, amelynek felső részén, a timpanonban Isten báránya látható, félköríves kettős normann fogazattal és további pálcadíszekkel keretezett ívmezőben. A kapu feltehetően a közeli jáki templom építésében közreműködő kőfaragó mesterek munkája, bár egyesek szerint inkább egy esztergomi műhelyből kikerült faragványokkal mutat hasonlóságot.

A templomba belépve a falfestmények és az oltár egyaránt rögtön felhívják magukra a figyelmet. Az épület falfestményei összesen nyolc ciklusban készültek. Az apostolfigurák minden bizonnyal egyidősek az épülettel, de a későbbi korokból fennmaradtak növényi ábrázolások, rozetták, geometrikus díszítmények a boltíven (a reneszánsz korszakból), vagy éppen a hit, a remény és a szeretet allegorikus alakjai. A Szent Családot ábrázoló oltárképet Dorffmeister István festette, és 2009-ben ellopták, de két évvel később az elkövető visszavitte az eredeti festményt – amiről időközben egy másolat is készült – a templomba.