Máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilika

A 2008-ban bazilikai (basilica minor) rangra emelt templomot a 18. században alapította gróf Grassalkovich I. Antal, és két kegyszobor alapozta meg hírnevét. Az egyik egy Árpád-korból való, faragott Mária-szobrocska, amelyet a templom építése közben találtak, a másikat pedig a gróf hozatta az itáliai Loretóból. Mindkettőt ma is láthatjuk a templomban, az előbbit a felsőtemplom főoltárán, az utóbbit pedig a mögötte lévő szentélyben. Az eredeti kápolnát növekvő népszerűsége miatt már az átadása után nem sokkal ki kellett bővíteni, így alakult ki a 18. század végére a ma is látható épületegyüttes.

A Grassalkovich-ok a besnyői kegyhelyet választották temetkezési helyül. A családi kriptában láthatjuk Grassalkovich Antal és feleségének látványos síremlékét, amelyet Migazzi Kristóf váci püspök emeltetett, és Johann Georg Dorfmeister készített vörös és fekete márványból. Az alsó- és felsőtemplom mellékoltárainak képeit Norbert Baumgartner, bécsi kapucinus szerzetes festette 1770 körül, és ugyanebből az időszakból származnak az aranyozott, rokokó gyóntatószékek. A templombelsőket Márton Lajos 1941-1942-ben készített falfestményei és üvegablakai díszítik.

A templom legnagyobb búcsúját Nagyboldogasszony napján tartják, korábban akár 5-6 ezren is elzarándokoltak a kegyhelyhez ilyenkor. Még az 1940-es években is hatalmas tömegek özönlöttek a búcsúra, a legtöbben a környékről, de sokan utaztak oda Pestről is. A templomkertbe egy nagyméretű, 1943-ban emelt székelykapun keresztül léphetünk be az utcáról. A kálvária kőstációi mentén érünk fel magához a templomhoz, amely előtt egy jellegzetes, tízméteres kapucinus kereszt áll, rajta Krisztus keresztre feszítésének jelképeivel. Az udvaron szabadtéri oltár és Mária Múzeum várja a látogatókat.

A templom kalandos története

A templom építésének előtörténete sem szokványos. A környék ura, gróf Grassalkovich Antal immár kétszeresen özvegy volt, amikor harmadik felesége is súlyos beteg lett. Az istenfélő és buzgón imádkozó gróf fogadalmat tett: amennyiben meggyógyul a felesége, templomot építtet. A grófné szerencsére jobban lett, ám a gróf késlekedett a fogadalom beváltásával, mondván, nem tudja, hova építse az új templomot.

Egy alkalommal épp a besnyői kanyarnál bokrosodtak meg a család hintóját húzó lovak, a benne utazók pedig imádkozni kezdtek életükért. Ekkor a lovak váratlanul megálltak, majd a hintóból kiszállva a gróf egy templomromot fedezett fel a dombon, a fák között. Ezt isteni jelnek vélte, és el is határozta, hogy itt váltja valóra a fogadalmát. Az építményt ún. Loreto-kápolnának szánta. Az olaszországi Loretóban építették fel a 13. században azt a Názáretből elköltöztetett házat, amelyet Szűz Mária hajlékának tartottak. Gazdag családok szokása volt egy időben, hogy saját birtokaikon ennek mását építtették fel, a benne elhelyezett Mária-szobrok pedig hiteles másai volt a loretóinak (konkrétan hozzá is kellett érinteni az eredeti szoborhoz). A gróf kérésére kapucinus atyák hozták el Olaszországból a besnyői kegyszobrot , amely azóta is a templomban található.

Eközben itthon, a korábban itt állt Árpád-kori, valószínűsíthetően premontrei templom romjainak bontásakor egy elefántcsontból faragott, 11 cm magas és 4 cm széles, 12-13. században készült Mária-szobor bukkant elő – a legenda szerint az egyik munkás álma nyomán. Az ismeretlen eredetű, de művészien kimunkált kis szobor Szűz Máriát ábrázolja, amint bal kezével a szívét nyújtja gyermekének, a karjában ülő kis Jézusnak. A gróf ékszerekből, drágakövekből koronát és övet készíttetett a szobor alakjaira, amelyet üvegszekrénybe zárva láthatunk a főoltáron.

A kápolna 1761-ben készült el, nem sokkal később a kapucinus rendház is felépült. Mivel idővel a kis Mária-szoborhoz egyre több csodás gyógyulástörténetet kapcsoltak, egyre több hívő és zarándok látogatott el Besnyőre, így hamarosan szűknek bizonyult a kis kápolna. A meredeken lejtő területen először családi kriptát alakítottak ki – ez lett később az alsó templom -, majd erre épült rá a kibővített, a Loreto-kápolnával összekapcsolt épületrész. Az építkezés 1771-ig tartott, ekkor szentelték fel a templomot, amelyet a gróf a Hatvanból idehívott kapucinus szerzetesek gondjaira bízott. Ennek érdekében a közeli Hétház utcában istállóval és vendégszobával ellátott, takaros házakat építtetett megbízható jobbágyainak, akik kötelesek voltak a szegénységi fogadalmuk miatt vagyontalan kapucinusokat segíteni.

A kegyhely ma

A templom a 20. századra az ország egyik leglátogatottabb Mária-kegyhelyévé vált, 1917-ben újították fel a felsőtemplom főoltárát, azóta látható itt a 13. századi Mária-szobrocska. A kapucinusok egészen 1950-es elüldözésükig gondját viselték az épületnek, majd az állami tulajdonba került templom és rendház hosszú évtizedekig oktatási intézményként működött. Végül 1989-ben került vissza az egyházi tulajdonába.  

2008-ban a Vatikán basilica minor rangra emelte a máriabesnyői templomot. Ezt a címet rendszerint olyan templomok kapják, amelyek hosszú időszakra visszatekintő, különleges hitéleti szereppel és tekintéllyel bírnak, miközben képzőművészeti és építészeti elvárásoknak is megfelelnek. A kegytemplom így olyan illusztris hazai templomokkal került egy családba, mint a pannonhalmi apátsági- és a zirci ciszterci apátsági templom, a szegedi dóm, vagy az esztergomi és a budapesti bazilika. De basilica minor többek között a mátraverebély-szentkúti és a máriagyűdi kegytemplom is.

Idegenvezetés és templomlátogatás előzetes egyeztetés után lehetséges

• Hétfő-szombat: 9:00-16:00
• Vasárnap: 14:00-17:00

Információ a templomlátogatással kapcsolatban:

• Kája Sándor kántor, egyházzenész
• Tel.: +36 20 359 4236 (hívható H, kedd, szerda, péntek 10 és 17 óra között)

Ingyenes