Csákvári-barlang (Báraczháza-barlang)

Csákvár határában a ZΩ jelzést követve a Vértes hegység egyik páratlan kuriózumára lelünk. A legelők és szőlőföldek között vezető murvás útról már messziről jól látszik az a sziklás orom, ahová alig pár méteres szintemelkedéssel kapaszkodik fel az ösvény. A Csákvári-, vagy másik nevén Báracháza-barlang a hegység második leghosszabb barlangja, amely szabadon látogatható. Hírnevét elsősorban rendkívül jelentős őslényleleteinek, valamint kényelmesen bejárható és látványos járatainak köszönheti. Felfedezéséhez nem kell barlangásznak lenni, csupán egy fejlámpára van szükség, hogy bepillantást kapjunk az izgalmas járatba.

Nem árt azonban óvatosnak lennünk: a bejáratnál csúszós kövek, egy nagyobb hasadék, illetve a változó belmagasság fokozott figyelmet követel!

Nem nagy, de roppant látványos!

A triász kori dolomitban létrejött barlang elsősorban nem a víz munkájának – bár ennek is szerepe volt benne –, hanem a tektonikus mozgás következtében kialakult törésvonalnak köszönheti létrejöttét. A sziklatömbbel szemben állva három szádát, azaz bejáratot figyelhetünk meg, melyek közül a bal oldali egy pár méteres különálló hasadék, tehát nem kapcsolódik a másik kettőhöz. A jobb oldali keskeny járatot egymásra borult kőtömbök alkotják, aminek szűk folyosóján éppenhogy elfér egy ember, és amely néhány métert követően csatlakozik bele a középső főjáratba. Voltaképpen ezt a kívülről is látványos fő hasadékot nevezzük barlangnak, aminek cseppkőlefolyásokkal tarkított folyosója közel 40 métert hatol be a hegy gyomrába.

A barlang belsejében a cseppkőképződmények mellett a belógó gyökerek is egyedi látványt nyújtanak, ezek az elemlámpa fényében kimondottan kísértetiesnek hatnak. A járat egy 7 m magas kürtőben ér véget, ebben szintén kiválóan megfigyelhetők a hasadékbarlangokra oly jellemző, hatalmas sziklafalak, melyeket az egymásra dőlő sziklák, kövek zárnak el a felszíntől.

Jelentős régészeti felfedezések

Helyben már régóta ismert az üreg, első írásos említése 1899-ből származik, viszont híre akkor ment, amikor az ásatások során páratlan őslénytani leletekre bukkantak. Mindez az 1920-as években történt: a neves tudós, Kadić Ottokár a környéket birtokló gróf Eszterházy Móric támogatásával nagyszabású feltárásokba kezdett. A barlang kitöltésének vizsgálatát Kretzoi Miklós és munkatársai fejezték be az 1950-es évek elején, ekkor zárult le teljes egészében a barlang feltárása.

Az előkerült leletegyüttes nagy feltűnést keltett Európában, és egy ideig a világ legrégebbi, kb. 8-9 millió éves barlangi faunájaként tartották számon. Több mint 80 állat csontmaradványát rejtette az évmilliók alatt felgyülemlett talajréteg, de a helyenként másfél méter magas kitöltés az egykor itt élt ősember csontjait is megőrizte. Az ásatások során a legfelső rétegek ma is élő állatok, például barlangi medve, dámvad vagy fácán maradványait tartalmazták, az alatta elterülő szürkésbarna agyagrétegből viszont már ritkább csontok is előkerültek. Ilyen a barlangi hiéna, a gyapjas orrszarvú és a tarándszarvas.

A barlang hírnevét keltő leleteket a fedőréteg alatt elterülő, jóval idősebb, homokos mészmárgaréteg rejtette. Ezek között olyan kuriózumokat is találunk, mint a háromujjú ősló (Hipparion primigenium), a kardfogú tigris, a gyapjas orrszarvú, az őszsiráf, a gumósfogú őselefánt és egy, a mai medvékhez hasonló ragadozó (Simocyon hungaricus). Az innen leírt alsó-pannonvégi gerinces őslénytani szintet csákváriumnak nevezték el.

Római felirat

Régészeti jelentőségén és látványos járatain túl a Csákvári-barlangnak van egy másik érdekessége is. A fő hasadéktól balra nyíló üreg előtti sziklafalon kb. két méter magasan római kori, latin nyelvű feliratot olvashatunk. Az erősen megkopott szöveg magyarul: „Dianának szentelve Marcus Aurelius Constantinus a pretoriánusok veteránusa fogadalmát szívesen teljesítette. A. Constantinus saját költségén állította.” Mindez arra enged következtetni, hogy a barlang az időszámításunk első századában szakrális hely volt, ami Dianának, a vadászat istenének volt szentélye.

Kilátás a szikla tetejéről

A Z turistaúthoz csatlakozó Ω jelzés nem csupán a sziklahasadékhoz vezet el, továbbkövetve az ösvényt felérhetünk a barlang feletti magaslatra, ahonnan elsősorban a Zámolyi-medencére nyílik kilátás. Keleti irányban ráláthatunk Csákvárra és a fölé magasodó Haraszt-hegyre is, amit egy tanösvényen érdemes felfedezni.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes