Pécs-kő

A Pécs-kő tetejére kitett, érdekes ösvény tekeredik fel, a lépésbiztonságot a sziklába rögzített, kapaszkodónak szánt kötél szolgálja. Fentről nagyszerű körpanoráma nyílik a Salgótarjánt övező hegy- és dombvidékre. A völgyben elnyújtózó, hegyek szorongatta város fölött a Karancs hatalmas, meredek oldalú tömbje strázsál, tőle jobbra tekintve a Medves-vidék fennsíkja keretezi a Salgó-patak völgyfőjét - benne jól kivehető a zagyvarónai salakhegy gigantikus termeszvárra emlékeztető kúpja. Eltéveszthetetlen látvány a Salgó várral ékesített, markáns csúcsa és az előterében feltűnő Kis-Salgó kopár homloka. Északon, a Medves és a Cseres-hegység bércei mögött mélyen belátunk Szlovákiába, a távolban olykor feldereng az Alacsony-Tátra gyephavasi gerince, vagy akár a Magas-Tátra is.

Kelet felé tekintve Inászó völgye vezeti a tekintetet a Bükkig hullámzó dombvidék irányába, a lankákat a bárnai Nagy-kő karakteres felszökése töri meg. Dél felé a Mátra hosszú gerince kéklik, de a Somlya lapos háta beletakar a látványba. Salgótarján házai és a Zagyva völgye mögött pedig a Cserhát dombjai és hegyei sorakoznak, nekik a Börzsöny és a tiszta időben feltűnő Visegrádi-hegység rajzol hátteret.

A csúcsra vezető ösvény kitettsége okán körültekintést és jó lépésbiztonságot követel. A kötéllel biztosított szakaszon hozzávetőleg száz éve lépcsőket faragtak a kőzetbe, ebből azonban mára nem sok maradt.

Kialakulás és bányászat

Az 543 m magas szikla szinte idegen testként magasodik az erdőben, váratlan, sötét behemótként bontakozva ki erdei környezetéből. Testét a pliocénban a közeli Somlya tömbjétől idáig húzódó hasadék vulkanizmusa építette fel: a robbanásos kitörések vastag törmelékanyagot teregettek szét a felszínen, ám ezt a viszonylag puha felépítményt az erózió később alaposan lepusztította. Így magasodott ki környezetéből a krátert tápláló kürtő maradványa is, a kemény lávakőzeteket is feltáró, mára Pécs-kőként ismert sziklavár.

A sziklavárat körüljárva szembetűnőek az emberi bolygatás, a bányászat nyomai. A Pécs-kőt nagyrészt felépítő, salakos-törmelékes kőzetanyag gazdaságilag nem volt hasznosítható, ám a tömbben megjelenő telérek lávakőzete, a főként macskakőnek termelt bazalt annál inkább. A fejtés a 19. század végén indult meg, és az 1930-as évekre már 6 bányaudvar dézsmálta a Pécs-kő testét - ebből kettő a leszakadt kőzettömbök kitermelését célozta. A bányászat jelentőségét jelzi, hogy a szállítást a sziklakolosszust elérő kötélpálya, sikló és kisvasút összekapcsolt rendszere szolgálta. A kitermelt anyag helyén ma folyosószerű vágatok és udvarok tátonganak, a csúcsra tartó ösvény két ilyen között kel át a biztosított szakasz tövében.

Történelem

A Pécs-kő neve Füst Antal történelmi meséje szerint a hegy vulkanikus eredetére utaló, kályha vagy kemence jelentésű, szláv „pecska" szóból származik. A szikla emberi története a rézkorig nyúlik vissza, amikor erősségként hasznosíthatták, de lépcsőket és jóval későbbi falazásra utaló mészhabarcsot is azonosítottak a felületén - állítólag valaha rablóvár foglalta el a tetejét. Ennek okleveles említése nem maradt fenn, de létezik olyan 19. századi térkép, amely feltünteti a romjait. A kőzetanyag bányászata során felhalmozott törmelék miatt az esetleges sáncok azonosítása nehézkes a hegytetőn. Az északi sziklafalban talányos, kaptárkőszerű mélyedés detektálható, ez azonban természetes folyamatok eredményeként is létrejöhetett.

Idővel a hegy hasznosítása teljesen megváltozott: a turisztikai funkció előretörését az 1960-as években északnyugat felől kialakított sípálya bizonyítja (ezeket az 1980-as években még sífelvonóval is kiegészítették). Mára a Pécs-kő kedvelt, de városhoz közeli fekvése ellenére sem tömegesen felkeresett kirándulócélpont, amelynek geológiájában és történetében informatív tanösvénytáblák segítenek eligazodni. Dél felől közelítve pedig egy esőbeállóval, padokkal és asztalokkal felszerelt pihenőhely is felkereshető a szikla közelében.