Kis-kő (Bárna)

A kilátás

Az Északi-középhegység jellegzetes formavilágú bazaltvidéke kisebb-nagyobb, feltűnő vulkáni formák garmadáját sorakoztatja fel. Némelyikük nagyszabású sziklavár, mások a bányászat által kibontott, mesterséges mivoltukban is vonzó kőzetidomok, és akadnak szerényebb megjelenésű, geológiai adottságaik miatt figyelemre méltó alakzatok is. Utóbbiak „követe" a bárnai (egyes helyeken szilaspogonyi) Kis-kő.

A Mély-lápa-völgy fejezetére kilátást nyitó sziklasüveg háta nem a messzire szárnyaló tekintet startrámpája, hiszen a dombvidék szabdalt erdőség fedte hátai határozott falakat emelnek a mindössze 379 m-es magasságú, környezetéből alig 30 m-rel kiemelkedő bazaltkúp köré. Délnyugat felé a „nagy testvér", a bárnai Nagy-kő háta a környék uralgó pontja, de mellette a gerinc mögül kibukkannak a Mátra kontúrjai. Ellenkező irányban pedig a Medves-fennsík oldala látszik, és Szilaspogony körül a szlovák határ felé hullámzó dombok, valamint a Gömöri-erdőhát hátterében távoli magashegységek is előtűnhetnek (tiszta időben).

A sziklatetőre jelzetlen, de jól követhető ösvényen kapaszkodhatunk fel a tárótól; fent és lent is tanösvénytábla avat be a helyszín rejtelmeibe.

Az üreg és az alagút

A Kis-kő tövében és tetején is magára vonja a figyelmet egy járat: felső nyílásától kb. 14 m-es mélységben, 28 m hosszúságban fúródik a kőzetbe, és a bazaltlávában felfújódott gázhólyag maradványa lehet, amelyet üregként zárt körül a megszilárduló kőzet. (Más feltételezések szerint szerkezeti mozgások is felelnek a létrejöttéért.) A térséget zömében felépítő homokkőréteg is kibukkan a lenti bejárat mellett, így az is látható, hogy a vulkáni kürtőkitöltés maradványa, a lepusztuló környezetéből keménysége miatt fokozatosan kipreparálódott bazalt az idősebb kőzeteket töri át. A vízszintes, sötét alagút mesterséges eredetű, ugyanis a környéken elterjedt a szóbeszéd, hogy a barlangban török kincs rejtőzik, ezért többen is annak nyomába eredtek. (A legenda a Kincsrejtő Szilaspogonyi Kis-kő Természetvédelmi Terület nevében él tovább.) Végül egy közeli földbirtokos, Kemény Gejza 1910 környékén három szilaspogonyi munkással csaknem 10 m-es járatot vágatott (és robbantott) a sziklába 4-5 hónap alatt. Bár a barlang nem ajándékozta meg látogatóit a vágyott gazdagsággal, ha besétálunk, a falakban valószínűleg a magmakamrából származó, jókora (akár 2 cm-es nagyságú) kristályok is felfedezhetők a fejlámpa fényénél. Jelenlétük arra utal, hogy a bazaltláva nagy sebességgel nyomult fel a mélyből.

A barlang felső nyílásától tartsunk kellő távolságot, és ne próbáljunk meg lemászni, mert az kötéltechnikát igényel!

Mindössze egy halovány sáncárok és néhány cseréptöredék utal rá csupán, hogy a csúcson egykor vár is állhatott, ennek emlékét azonban oklevél vagy falmaradvány nem őrizte meg. A Kis-kő rétegeit az I. világháború után egy ideig fejtették is, egy nagyobb bányaudvar a völgy közelében harap a hegybe (itt bazalttufát termeltek ki). A meglévő alagúton kívül három másik táró nyomai is felfedezhetők a közelben, de ezeket vélhetően szén reményében hajtották.