Bauxitföldtani Park és Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum (Gánt)

A Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum bejárata előtt korabeli gőzmozdonyt, bányában használt villanymozdonyt és csilléket szemlélhetünk meg közelről. A múzeumban fényképek és ábrák segítenek elképzelni az egykori bányászéletet, miközben a táró alagútjában sétálunk. Megtekinthetünk kézi és gépesített bányaeszközöket – köztük benzines teherautót is, a szénbányákkal szemben ugyanis itt ilyen járművek használata is lehetséges volt. A 100 méter hosszú alagút végén légajtón át léphetünk ki a parkolóba.

A gánti bauxit története

1920-ban Balás Jenő bányamérnök hatalmas karsztbauxittelepre bukkant az addig viszonylag jelentéktelen, csendes kis falu, Gánt határában. Hosszas előkészítő fázis után 1926-ban indult meg a kitermelés. Ha ma körbesétáljuk Gántot, déli és keleti oldalában meglepő tájat találunk: óriási, hullámos felszínű területeket fed az vörös, apró szemcséjű, salakszerű kőzet.

Az 1930-as években Gánt már a világ legtöbbet termelő bauxitbányái közé tartozott, így aztán nem is meglepő, hogy a II. világháború idején Németország is szemet vetett rá. A világégés során a bánya teljes kapacitását a német hadiipar szolgálatába állították; a csúcsteljesítmény éve 1953 volt: ekkor 600 000 tonna ércet nyertek ki a bányarendszerből, ami ahhoz képest is tekintélyes mennyiség, hogy működésének évei alatt összesen 10 000 000 tonna bauxitot adott a világnak. A bánya nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget tekintve is az élvonalba tartozott: előnyére vált, hogy a kevés kovasav mellett nagy arányban volt benne titán, cirkónium, króm, gallium és berillium.

Egymás után nyíltak a különböző külszíni fejtések, az utolsóban az 1980-as évek elején indult a munka (ebben található a ma látogatható tanösvény). Ez már nem volt hosszú életű, ugyanis 1987-ben eljött az a pont, amelytől fogva a működés már nem lett volna gazdaságos, így a bányák bezártak. Azóta sok tájsebet helyreállítottak (rekultiváltak) és beerdősítettek.

A trópusi folyóktól a vörös felszínig

De vajon miért volt szüksége a fémre éhes német hadiiparnak a gánti bauxitra? Ez a kőzet a timföldgyártás alapanyaga, melyre az alumínium előállításához van szükség. A bauxit csapadékos éghajlaton, tartósan magas hőmérséklet hatására keletkezik több kőzet málladékaként. A forróság és a nedvesség hatására ugyanis a kőzetben lévő kémiai anyagok jelentős része kioldódik – kivéve az alumínium, a titán és a vas, melyek oxidként halmozódnak fel.

A bauxit éghajlatjelző kőzet: a keletkezéséhez szükséges klimatikus körülmények trópusi éghajlaton fordulnak elő. Ez azt is jelenti egyben, hogy a ma a Dunántúl aljzatát képező kőzetlemez-töredék egykor trópusi területen helyezkedett el, csak a későbbiekben sodródott mai helyére. A Dunántúli-középhegység bauxittelepei általában karsztos kőzetek mélyedéseiben, töbreiben estek csapdába, ahová folyóvízi szállítás útján kerültek. Később betemetődtek, hogy aztán a bányászkodás során lássanak újra napvilágot.

• felnőtt: 1500 Ft
• diák/nyugdíjas: 1000 Ft
• kb. 2 órás tárlatvezetés (előzetes bejelentkezéssel): 600 Ft/fő, de minimum 12000 Ft/csoport

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2025 októberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a megadott telefonszámon, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!