Szigetvári járás

Napsütéses februári nap volt, nyugodt időjárással. Zselickisfaludról indultunk a Hindai-bérc irányába. Tényleg egy vadregényes útvonalról van szó, ezt leginkább a bérc környéki sűrű, néhol idős erdő állomány éreztette velünk, illetve néhány pangó vizes terület megbújva a fák között. A bércen lévő kilátóba, ami egy mérőtorony már nem igazán merészkednék fel. Visnyeszéplaknak vannak kellemes és kevésbé kellemes, már már szegregátumra jellemző részei. A nyitott porták kifejezés itt másfajta értelmezést nyer. A póráz nélkül csatangoló kutyik miatt érdemes ébernek maradnunk a faluból kifelé menet. Vitorágpuszta környékén hatalmas gím bikákat pillantottunk meg az egyik sűrűn benőtt nyiladékban, míg Márcadónál három rétisas keringett a fejünk felett, jellegzetes hangjukat hallatva. A Hotel Kardosfa utáni kék jelzésen értünk vissza a kiinduló pontunkhoz. A falu előtti dombtetőn pedig a naplementében is tudtunk egy kicsit gyönyörködni.

Szépen gondozott és mindkét nép számára kiemelkedően fontos emlékhely.

Nagyszerű túra, minden percét élveztem. Zselic egyszerűen csodálatos!

Az út során rengeteg hóvirággal találkoztam, a kakasmandikó is nyílik már, de kisvirágú hunyor is szép számmal akadt. A jelzések jól követhetők, talán Terecseny után kell egy kicsit jobban figyelni, ott az út meglehetősen vadregényes, sok helyen takarásban vannak a jelzések.

Most kezdtek nyílni a kakasmandikók. Rengeteg hunyor és hóvirág kísérte utunkat. Antalszállástól az aszfaltos útig sajnos nagyon szemetes volt az erdö. Összességében jól követhető, érdekes, szép túra volt, jó leírással.

A túra jól jelzett, és jól járható. Az erdei iskolánál szép a játszótér. Kétszer kell vadkerítésen átkelni. A kerítés mellett mini magasles lett építve, ezen kell átmenni. Hosszú, időnként emelkedő egyeneseken túrázhatunk. Próbáljátok ki egyszer.

Egy élmény volt, de azért örvendek az ágyamnak. Voltak hiányosságok a jelzésfestésben, pl.: Szabástól Gálosfa környékéig akadt olyan km, ahol útelágazás legalább 2, jelzés ellenben egy sem. Felsőkövesden úgy kellett egy helyi lakostól vizet koldulni, és Szabáson pedig véletlen szerencsének köszönhetően sikerült megismételni a manővert egy ott nyaraló családdal. A gálosfai bolt 13:15-kor zár, a simonfai pedig kocsma, ahol a pincér másodállásban eladó - körülbelül. Persze ennek is örültünk, mivel Abaligettől ez volt az első hely, ahol fektankolhattunk. Ezek után a Ropolyi-tónál kész felüdülés volt megállni, akárcsak a Hotel Kardosfánál, ahol a teltház ellenére is bemehettünk az étterembe. Zselickisfalud és Szenna között pedig - akár egy kávé erejéig is - érdemes megnézni a Katica tanyát. Külön jó a szakaszban, hogy 5 nap alatt összesen ha 10 embert láttunk a túraútvonalon.

Mi nagy esőzés után mentünk, ilyenkorra nem ajánlom, sokat megy az útvonal földúton, ott csak cuppogtunk a sárban, úgyhogy a túra véget módosítottuk, így kikerültük a nagyon sáros részt ahol kezdtük a túrát, elmentünk a hollófészekig és utána fordultunk le Bakóca felé, ott sokkal járhatóbb utak voltak még ilyen sáros időben is, igaz, itt több olyan szakasz is volt, ahol nem volt turista jelzés, cserébe változatosabb a táj és útba esett egy kilátó is. A Majlát-kastély el volt zárva belépni tilos szalaggal, azért megnéztem, nagyon hangulatos így romosan is. Összeségében kellemes túra, szép helyeken, vissza szeretnék még térni szárazabb időben is.

Március 15.-én a tavasz nyomában.Hóvirág, hunyor, kakasmandikó, szellőrózsa a Farkaslaki erdőben.

Januárban, az első hóban teljesítettük a túrát. Teljesen ismeretlen vidék volt számunkra. Csodaszép vidéken vezetett keresztül, érdekes, élményekkel teli túra volt. A leírás és az útjelzések teljesen jól követhetők voltak.

Első túránknak választottuk a Zselicben, és nagyon jól tettük. Jól követhető útvonal, amit a leírás csak még érdekesebbé tett. Bár decemberben annyira nem volt "zöld", de még így is gyönyörű volt. A muflon most elmaradt, de találkoztunk őzekkel, fácánnal, borzzal. A sár nem volt kevés, de ez nyilván időjárás függvénye. Visszatérünk más évszakban is!

jól járható, sok turistajelzés!